Mára virradó éjjel indulhat a SuitSat, az első „ruha-műhold”. Mai űrsétájuk során a Nemzetközi Űrállomás (ISS) űrhajósai ugyanis pályára állítják a következő rádióamatőr műholdat, amely ezúttal egy űrruhában (!) került elhelyezésre.
Miröl is van szó pontosan? Immár évtizedek óta keringenek Föld körüli pályán olyan rádióamatőrök számára fejlesztett műholdak, melyek alacsony-pályáról tesznek lehetővé rövid szöveges, vagy kódolt üzenettovábbítást, - több esetben ún. „store and forward” (tárold és továbbítsd) rendszerben. Ezen műholdakat magyar rádióamatőrök is használják, sőt közülük többnek, egyes fedélzeti rendszerei részben-egészben Magyarországon, a BME-n készültek!
Az új ötlet most az volt, hogy felhasználják a Nemzetközi Űrállomáson (International Space Station, ISS) lévő, már lejárt szavatossági idejű orosz Orlan űrséta-szkafandereket. Ezeket az űrruhákat az ISS személyzetei a külső javító, szerelő munkájuk során használják. Korábban, ezeket a ruhákat szavatossági idejük lejárta után, -- a többi szeméttel együtt -- bepakolták az egyik automatikus Progressz teherűrhajóba, amely ezután az ISS-ről leválva, a Föld felső légkörében (szemétrakományával együtt) elégett. Egy ilyen űrruha azonban gyakorlatilag egy kisméretű személyi-űrhajó, mely védi, óvja a benne dolgozót, tehát nemcsak, hogy nagyon drága, de speciális képességekkel is rendelkezik. Ezt felismerve döntöttek most úgy, hogy megpróbálják ezt az „erőforrást” még egyszer felhasználni.
Az egyik már használaton kívüli Orlan belsejébe az ISS két űrhajósa tehát e héten beépítette a korábban felküldött akkumulátort, rádiót és antennát, alkalmassá téve így a ruhát arra, hogy rádióamatőr műholdként keringjen a világűrben, és üzeneteket küldjön onnan. Annak érdekében pedig, hogy a kísérletnek tudományos haszna is legyen, a ruha belsejébe több helyen hőmérséklet-érzékelőket helyeztek. Az elképzelések szerint a szkafander hőszabályozó rendszerét nem fogják bekapcsolni. Így a hőmérők folyamatosan közvetíthetik, ahogy a ruha Nap által felforrósított, illetve az árnyékban fagyott részei lassan, fokozatosan elvesztik hőszigetelő képességüket. Ez a jövő űrruha-fejlesztéseihez adhat hasznos információkat. Az adatokat természetesen kódolt formában küldik le, és azt a Világ rádióamatőrjei vehetik, sőt ha elegendően kíváncsiak, akár analizálhatják is! Az adás a 145,990MHz-es rádióamatőr frekvencián lesz fogható, az akkumulátor képességeitől függően néhány napig, vagy hétig. A már említett hőmérséklet-információk mellett a SuitSat még az adás időpontját, valamint az akkumulátor feszültségét sugározza, sőt angol, francia, japán, orosz és német nyelvű üdvözletet is küld a Világ rádióamatőr diákjainak.
A(z űr)ruha műholdat a tervek szerint a február 3-ról 4-re (péntekről szombatra) virradó éjszaka állítják pályára, egy nagyon egyszerű módon. A felműszerezett ruhát a hat órás űrszerelésre induló két űrhajós kiviszi magával az ISS külső részére. Ezután a SuitSat-ot „kézzel” egyszerűen ellökik, elhajítják, így az, az ISS-től enyhén távolodó, mintegy 400 km magas Föld körüli pályára fog állni. Bill McArthur amerikai parancsnok és Valeríj Tokárjev orosz fedélzeti mérnök pedig valószínűleg bevonulnak az asztronautika történetébe, mint az „első ruhaműhold indítóeszközei”, és senki nem fog emlékezni arra, hogy milyen kábelcseréket és javításokat végeztek el az űrséta további több mint öt és fél órája alatt…
Tokárjev, az ISS orosz fedélzeti mérnöke,
felszereli a rádióadót az Orlan-ra. (NASA fotó)
Az Orlan immár mint SuitSat – egy csodálatos sisak-antennával.
(NASA fotó)
Néhány órányi működés után elhallgatott az európai diákok által épített mikroműhold. Rövid működése során számos fontos feladatot sikerült végrehajtania.
