Az NPP indítása volt a megbízható, veterán Delta-2 rakéta (22 év, 151 repülés, 98,7%-os sikerarány) utolsó lekötött startja. A készleten még megmaradt öt rakétára egylőre nincsenek megrendelések, de kereskedelmi üzemeltetők műholdjai mellett még kisebb NASA holdak is szóba jöhetnek az elkövetkező néhány évben. (Kép: Ben Cooper / Spaceflight Now)
Az NPP fedélzetén öt tudományos műszer kapott helyet. Közülük négy új típusú, a korábbi szenzorok fejlesztésével előállt modern berendezés. Ezek nagyobb felbontást és megnövelt adattovábbítási sebességet nyújtanak. Ha a technológiai fejlesztések beválnak, 2017 körül már ilyen műszerekkel repülnek az új poláris meteorológiai holdak. A műhold célja a hosszú távú klímaváltozás jobb megértése, valamint rövid távon az időjárás-előrejelzési munka javítása. Az új mérések a NASA korábbi műholdjai által évtizedek óta gyűjtött több mint harmincféle fontos adatsor folytatását biztosítják. Ilyenek például a magaslégköri ózonrétegre, a felszínborításra vagy a jégtakaróra vonatkozó műholdas mérési sorozatok. Az NPP átmenetet képez a NASA EOS (Earth Observing System) földmegfigyelő műholdjai és az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Ügynökség (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) előkészületben levő új generációs műholdprogramja, a Joint Polar Satellite System között.
A műhold irányítása az NPP esetében is a NOAA szakembereinek kezébe kerül, ha letelik az első három hónapos próbaidő a pályán. A fedélzetről az adatok minden pályán egy alkalommal, a Norvégiához tartozó Spitzbergákon elhelyezett követőállomáson keresztül jutnak a le a Földre, majd onnan optikai kábeleken a NOAA suitlandi (Maryland állam) központjába. A feldolgozott adatokat a NASA és a NOAA a kutatók rendelkezésére bocsátja. A nyers adatok mennyisége naponta 4 terabyte.
A Delta-2 mostani startja során, az NPP-t követően a rakéta még öt apró egyetemi műholdat (CubeSat) is pályára állított.
