Sajtókapcsolat:
hhargitai@gmail.com
Amikor 1938-ban Orson Welles rádiószínházában előadta Wells-től a Világok harcát, akkor pánik tört ki, mert sokan azt hitték, hogy élő közvetítést hallanak. De azért nem mindenki vette komolyan, és olyan is akadt, aki utólag arról számolt be, hogy „hallottam, hogy a bemondó azt mondja, New Yorkból beszél és lát egy marslakót állni a Times Square közepén, aki olyan magas, mint egy felhőkarcoló. Csak ezt kellett hallanom – maga a marslakó szó elég volt, még e nélkül a fantasztikus és hihetetlen leírás nélkül is... Tudtam, hogy rádiójátéknak kell lennie.”
A mű hatásosságára jellemző, hogy 1944-ben Chilében az emberek halálra rémültek; volt, aki szívinfarktust kapott, és utcai zavargások törtek ki; öt évvel később a felháborodott hallgatók Ecuadorban felgyújtották a stúdiót, és még halálos áldozatok is voltak; a dolog azonban korántsem szükségszerű. 1968-ban New Yorkban viszont semmilyen „káros mellékhatása” nem volt, és aki elmegy meghallgatni, az persze most sem pánikra, hanem egy egészen sajátos élményre számíthat.
„Aki sohasem látott eleven Mars-lakót, alig tudja elképzelni, mily borzasztó külsejük volt. A V-alakú furcsa száj, a hegyes felső ajak, a szemöldökbarázdák hiánya, az áll nélküli, ékszerű alsó ajak, a száj szüntelen rángatózása, a tapogatószervek gorgócsoportja, a tüdő szaggatott lélekzése az idegen légkörben, a föld nagyobb gravitációs energiájának tulajdonítható nehézkes, kínos mozgás és mindenekfölött a két óriási szem rendkívül átható ereje – valósággal undort ébresztett a szemlélőben. Nyirkos, barna bőrében volt valami gombaszerű; megfontolt, nehézkes mozdulataiban valami kimondhatatlanul rettenetes. Már az első találkozás, ez az első pillantás is undorral és félelemmel töltött el.”
(H. G. Wells: Világok harca. Mars-lakók a földön. Mikes Lajos fordítása)
Dr. Galántai Zoltán
Kapcsolódó linkek:
A magyar Világok harca (weblap az ELTE-n)
Megosztás:
