A valaha épített legnagyobb és legösszetettebb földmegfigyelő űreszköz, az európai Envisat 2002-ben startolt. (Alig fél évvel az Űrvilág indulása előtt, ezért is sok eredményéről számoltunk már be az elmúlt évek során. – A szerk.) Azóta rengeteg adattal látta el a környezettudományok művelőit. A mostani hosszabbítási döntés az eddigi teljesítmény elismerését jelenti. A további működés alapfeltétele természetesen az is, hogy a fedélzeti berendezések műszaki állapota hét év elteltével továbbra is megfelelő.
Az Envisaton nem kevesebb, mint tíz különböző érzékelő kapott helyet. Ezek a Föld légköréről, szárazföldjeiről, óceánjairól és jégtakarójáról gyűjtenek adatokat. Az információkra soha nem volt nagyobb szükség, mint napjainkban. Magának az Envisatnak az adatain, köztük a közel valós időben hozzáférhetőkön, számos, a gyors döntéseket megalapozó szolgáltatás alapul. Ilyenek pl. a tengeri jég változásait monitorozó, az olajszennyezéseket vagy az illegális halászatot figyelő rendszerek. A műholdról származó mérésekből többek közt globális tengerhőmérséklet-térképeket, tűztérképeket, ultraibolya sugárzási térképeket, ózon-előrejelzéseket készítenek.
Az Envisat MERIS detektora 2005-2006-ban, 19 hónapon át gyűjtött adataiból készült globális felszínborítási térkép. (Kép: ESA GlobCover Project / MEDIAS France/Postel)
A további üzemeltetés másik célja, hogy minél hosszabb időtávon egységes, ugyanazokkal a műszerekkel szerzett adatsorok álljanak rendelkezésre. A klíma változásainak kimutatásához ezek a leghasznosabbak, mivel mentesek az esetleges kalibrációs hibahatásoktól. Ami az Envisat radarméréseit illeti, a folytonosság már az 1990-es évek elejétől, az ESA ERS-1, majd ERS-2 műholdja működésétől fennáll. A GMES program keretében felbocsátandó Sentinel radaros távérzékelő műholdak üzembe állásáig az Envisat „tarthatja a frontot”.
Frey Sándor
