Egy független tanulmány megállapítása szerint a NASA-nak esélye sincs arra, hogy 2033-ban embereket indítson a Mars felé. Legjobb esetben a 30-as évek végén.
A tanulmányt a Védelmi Elemző Intézet (IDA, Institute for Defense Analyses) Tudomány- és Technológiapolitikai Intézete (STPI, Science and Technology Policy Institute) készítette a NASA részére, annak megbízásából. A tanulmány elkészíttetését a NASA működését szabályozó, 2017. évi törvény írta elő az űrügynökség számára. Az elemzés célja a Marshoz 2033-ban indítandó emberes küldetés műszaki és pénzügyi értékelése. Fontos hangsúlyozni, hogy a tanulmány nem marsraszállásról, hanem űrhajósok Mars körüli pályára küldéséről szól. A több mint 100 oldalas tanulmány (lásd lent) részletes ismertetésére nem vállalkozunk, ezért a továbbiakban a Space News portál összefoglalójára hagyatkozunk.
Az STPI a NASA terveit vette alapul, amelyek értelmében folyik a Space Launch System hordozórakéta és az Orion űrhajó fejlesztése, tervezik a Hold körüli pályára állítandó Gateway űrállomást, majd ezt követően meg kell építeni a Deep Space Transport (DST) űrhajót, amely a Hold környezetéből a Marsig és vissza szállítaná az űrhajósokat. Emellett figyelembe vették, hogy a NASA-nak holdraszálló egységeket és a későbbiekben a Mars felszínén végrehajtandó küldetésekhez szükséges eszközöket is fejlesztenie kell.
Az STPI jelentésének konklúziója szerint mindezen feladatok elvégzése után akkor is irreális a 2033-as indítás, ha nem lépnek fel a műszaki fejlesztés során jelentős késések vagy költségtúllépések, és nem csökkentik a költségvetést. Ha minden jól megy, reálisan akkor is csak 2037-es indítással számolhatunk. A 2033-as starthoz a kritikus technológiákat már 2022-ben tesztelni kellene, ami valószínűtlen. A nehézséget elsősorban a DST és az ott alkalmazandó életfenntartó rendszer és hajtóművek fejlesztése jelenti. Ha ezen rendszerek teljes kifejlesztését megelőzően próbálna a NASA továbblépni, akkor viszont ez a megoldás kockázatot jelentene a DST egészére nézve. Emellett a DST fejlesztése „A-fázisának” előkészítését már a 2020-as pénzügyi évben el kellene indítani, amit ugyancsak valószínűtlennek tartanak. A tanulmány összefoglalója egyértelműen kimondja, hogy a 2037-ben induló, Mars körül keringő emberes expedíció esetén az emberek leszállása a Marsra a 2040-es évek elején várható, ugyanakkor valószínűtlen, hogy ezek a tervek a Holdon a tartós emberi jelenlét biztosításával párhuzamosan megvalósíthatók lennének.
Az STPI megbecsülte a 2037-es indítási ablakra reálisnak tartott, első Mars körüli emberes küldetés költségeit. Eszerint a Mars-küldetéshez szükséges összes fejlesztés (beleértve az SLS-t, az Oriont, a Gateway-t és a DST-t is) 120,6 milliárd dollárt tenne ki a 2037-es pénzügyi évig. Ebből az összegből az SLS és az Orion fejlesztésére 33,7 milliárd dollárt már elköltöttek. A teljes összegben a DST fejlesztése 29,2 milliárd dollárral szerepel, ami a tanulmány készítői szerint csak nagyon hozzávetőleges becslésnek tekinthető, mivel sok részlet még ismeretlen. Ugyanakkor a Gateway fejlesztésének költségét „mindössze” 6 milliárd dollárra taksálták, részben azért, mert az űrállomás egyes moduljait a nemzetközi partnerek szállítanák (például az ESA), így az nem jelentene költséget a NASA számára.
A Deep Space Transport űrhajó szállítaná az embereket a Marshoz és vissza. A független szakértők által készített tanulmány szerint a (leszállás nélküli) marsutazás 2033-ra kivitelezhetetlen. (Fantáziakép: )
Az STPI tanulmánya kitér a holdraszállás költségeire is. A Marsra indítandó küldetések költségét az emberes űrrepülések teljes, 2037-ig összesen 217,4 milliárd dollárt kitevő költségvetése részének tekinti, ahol az említett teljes összeg az alacsony Föld körüli pályán folyó emberes küldetéseket, valamint a Mars felszínén szükséges berendezések fejlesztését is tartalmazza. Emellett szerepel az összegben több holdraszállás. A jelentés készítésekor még 2028-as holdraszállással számoltak (amelyet azóta előbbre hoztak), az első leszállást 2032-ig további négy követné. A 2019 februárjában készült jelentés azzal számol, hogy az első holdraszállás eszközeinek fejlesztése és pályára állítása 2,44 milliárd dollárba kerül, amihez még hozzá kell adni a leszállóegységek „néhány milliárdos” költségét.
Az Apollo-program, az amerikai emberes űrrepülések, illetve a Marsot körülrepülő emberes küldetés költségvetésének időbeli lefutása. Az Apollo-program teljes költségvetése 2017-es árfolyamon számolva 109 milliárd dollárt tett ki. A tanulmány nem az összegek nagyságában látja a fő problémát, hanem a mostani tervek megvalósításából az Apollo költségvetésének „agresszív jellegét” hiányolja: eszerint 1960 és 1965 között a NASA költségvetése 760%-kal nőtt, miközben a jelenleg tervezett programok költségvetése egy állandó szint körül ingadozik. (Forrás: Ertel and Morse, 1969; Morse and Bays, 1973; Brooks and Ertel, 1973; Ertel and Newkirk, 1978)
A döntéshozók részéről kevés reagálás érkezett a tanulmányra, ami a Space News szerint részben annak tudható be, hogy a tervek felgyorsítására vonatkozó bejelentéssel bizonyos megállapítások máris idejétmúlttá váltak. Mindamellett, Jim Bridenstine, a NASA főigazgatója az április 2-i kongresszusi meghallgatáson hangsúlyozta, hogy a Hold-tervek felgyorsítása azt jelenti, hogy a marsutazás is hamarabb válik valóra. Sőt, arról is beszélt, hogy 2033-ban leszállnának a Marsra, ami jelentősen eltér az STPI tanulmányának megállapításaitól.
A Space News ismertetésében nem tér ki rá, de az eredeti tanulmányban részletesen tárgyalják a sugárvédelem és általánosságban az egészségügyi kockázatok problémáját, pontosabban annak megoldatlanságát. A szerzők megállapítják, hogy részletes szakirodalom áll rendelkezésre az eddigi kutatásokról, azonban a hosszú távú, Mars körüli űrrepülés egészségi kockázataira vonatkozó ismereteink korlátozottak. Hiányosnak találják ebben a vonatkozásban a NASA emberes űrrepülésekre vonatkozó integrált kutatási tervét, mert az nem tartalmaz részletes terveket a sugárzás, a súlytalanság és az izoláció együttes hatásának vizsgálatára. A bizonytalan helyzet „csökkenti annak valószínűségét, hogy a 2030-as évekre oly mértékben sikerülne megismerni az egészségi kockázatokat és kidolgozni azok kezelésének módszereit, hogy meg lehessen felelni az űrhajósok egészségi kockázatának jelenleg elvárt szintjének vagy biztosítani lehessen egy hosszú időtartamú küldetés esetén a legénység túlélését.” Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Felgyorsított Hold-terv
Orion, SLS nélkül?
SLS: 2020-ra csúszik
Európa a kapuban
Kapu a távoli világűr felé
Egy független tanulmány szerint megvalósíthatatlan 2033-ra a küldetés a Marshoz (Space News)
Az Institute for Defense Analyses tanulmánya
Az „egyirányú” öngyilkos emberes Mars-utazásokat finanszírozni hivatott cég csődöt jelentett.
