Ez felépítését tekintve a 2002-ben szintén Almár Iván által kidolgozott Rio-skálára hasonlít, de ennek nem a SETI, hanem az asztrobiológiai művelői vehetik majd hasznát, ugyanis a Naprendszeren kívüli élet felfedezésének megítéléséhet nyújt segítséget. Eközben négy paraméterrel dolgozik:
felfedezett életforma milyensége (földihez hasonló; kémiai struktúráját tekintve más; extrém, a miénktől teljesen eltérő életforma)
megjelenési formája (élő, halott, fosszilizálódott, biomarker stb.)
a felfedezés jellege (direkt vagy indirekt, távérzékeléssel vagy közvetlen észleléssel stb.)
a felfedezett élet tőlünk való távolsága (a Naprendszeren túl; olyan helyen, ahol in situ tanulmányozni lehet; vagy a Földön található)
És mindezt meg kell szorozni a megbízhatóságot kifejező, értelemszerűen szubjektív delta faktorral, hogy végeredményül megkapjuk az LSI-t (London Scale Index), amely 0 és 10 közé fog esni. A delta értéke 0 lesz, ha mondjuk egyértelműen csalásról van szó, és 0,5 ha biztos vagy vagyon valószínű a felfedezés, melyet az alapján is be lehet sorolni, hogy mekkora kockázatot jelent a földi életre nézve. Az I. kategóriába azok kerülnek, ahol semmilyen probléma nem lehet (mivel például a távolból fedeztük fel az életjeleket); a IV-esbe pedig azok, ahol mindaddig kockázattal kell számolnunk, amíg nem teszteltünk mindent alaposan (ilyen pl. egy életmintának a Földre való visszahozása).
A London-skála részletesebb leírása minden bizonnyal hamarosan elérhető lesz, az alapján pedig, hogy Almár Iván tartotta a konferencia két sajtótájékoztatójának egyikét, minden jel arra mutat, hogy a szakma is érdekesnek és hasznosnak találja. Vagyis minden esély megvan rá, hogy széles körben ismertté és elismertté váljon. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy majd lesz is mire használni, és előbb-utóbb majd csak felfedezzük a földönkívüli életet.
Sőt, egyszer talán majd a földönkívüli értelmes életet is.
Dr. Galántai Zoltán
Kapcsolódó cikkek:
Almár Iván: sajtótájékoztató a Royal Society konferenciáján
Megosztás:
