Afrika átrepülése az EGNOS segítségével

A GPS-műholdakon alapuló helymeghatározást kiegészítő és pontosító európai EGNOS rendszer próbájaképp májusban sikeres tesztrepülést végeztek Afrikában.

Az izgalmas kísérlet során az afrikai kontinenst nyugatról keleti irányban, az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig, a „legszélesebb” részén szelték át. Az ATR 42 jelű repülőgép a szenegáli Dakarból indult, s utoljára a kenyai Mombasa repülőterén landolt. Az expedíció különlegessége az volt, hogy a gép navigációja a pontos és garantált szolgáltatást biztosító európai műholdas helymeghatározó rendszeren alapult, amely jelenleg tesztüzemben működik.

Az EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service) az Európai Űrügynökség (ESA), az Európai Bizottság és az Eurocontrol (a kontinens polgári légi irányításáért felelős szervezet) együttműködésében készült. Lényege, hogy a napjainkban széles körben használt amerikai NAVSTAR GPS műholdrendszer alkalmazási körét szélesítse - addig is, amíg kb. 5 éven belül ki nem épül a „saját” európai műholdas navigációs rendszerünk, a Galileo. Kritikus alkalmazások során, mint például egy-egy utasszállító repülőgép leszállása, a GPS önmagában nem használható biztonságosan. Egyrészt a pontossága nem kielégítő, másrészt a pilótának senki sem garantálja, hogy a műholdak rádiójeleiből számított pillanatnyi pozíció tényleg megbízható. Ezt a kockázatot küszöbölik ki a műholdas kiegészítő rendszerek - Európában az EGNOS. A külön erre a célra felállított földi GPS-követőállomások elemzik a vett jeleket, azonnal riasztást küldenek, ha valami baj van, s a pontosságot javító korrekciókat is sugároznak. Mindezt geostacionárius mesterséges holdak közvetítésével juttatják el a megfelelő vevőberendezéssel rendelkező felhasználóknak.

Ilyen felhasználók voltak az említett repülőgépen is. Az EGNOS-jeleket az Indiai-óceán felett található Inmarsat IOR-E távközlési mesterséges holdról vették a gép tetejére erősített antennával. A vevőberendezés és az adatokat elemző számítógép a gép belsejében kapott helyet. A 7000 km-nél is hosszabb, 20 óránál tovább tartó úton semmilyen probléma nem merült fel, a demonstráció teljes sikerrel végződött. Útközben a gép leszállt még Niamey (Niger), N'djamena (Csád), Bangui (Közép-Afrikai Köztársaság) és Nairobi (Kenya) repülőterein. Egy-egy landolás emlékezetes volt, hiszen voltak repülőterek, ahol a hagyományos leszállító navigációs rendszerek csak egyetlen kifutópályán működtek. De ezekre ebben az esetben nem volt szükség.

Az EGNOS afrikai kiterjesztése nagy segítség lehet a kontinens repülési biztonságának javításához. (A pontos korrekciós jeleket az Afrika-szerte felállított tíz földi GPS-követőállomás adatai alapján számítják.) A balesetek jelentős része a légikikötők megközelítése során következik be. A leszállást segítő információk ez esetben felülről, az űrből érkeznek. Így nem kell minden repülőtéren költséges rendszereket telepíteni.

Kapcsolódó cikkek:
EGNOS-teszt az Űrállomáson
Az EGNOS Írországban (is)
Az EUPOS szolgáltatási rendszere

Kapcsolódó linkek:
Afrikán át az EGNOS segítségével - hír az ESA honlapján