A szonda geológiai szempontból élő bolygót talált, rengésekkel, porördögökkel és különös mágneses impulzusokkal.
Egy éve dolgozik a NASA InSight szondája a Mars felszínén, az ezalatt született tudományos eredményeket hat cikkben publikálták, öt a Nature-ben, egy pedig a Nature Geoscience-ben jelent meg a közelmúltban. Az InSight az Elysium Planitia terület egyik sekély, Homestead-gödörnek elnevezett kráterében szállt le. Ez a Mars kutatása történetében az első szonda, amelyik megpróbál rengéshullámok észlelésével a felszín alá „látni”, emellett méri a szélsebességet, a légnyomást és a mágneses teret. Még nem adták fel a küzdelmet a hővezetést mérő talajszonda életre keltését illetően sem. Az ultraérzékeny szeizmométer (SEIS) viszont már sok rengést észlelt, egyesek fészke néhány száz, másoké több ezer kilométerre van a leszállóhelytől.
Az InSight szeizmikus mérései. Az első eredmények szerint a helyi mágneses tér erősebb a vártnál, a marsrengések távoli, ismeretlen forrásokból erednek. Több rengés forrásaként a vélhetően tektonikusan aktív Cerberus Fossae területet azonosították. (Kép: J.T. Keane / Nature Geoscience)
A Mars rengései a vártnál gyakoribbak, de gyengébbek. A SEIS mostanáig több mint 450 szeizmikus jelet észlelt, amelyek többsége valódi rengés (tehát nem a környezeti tényezők, például a szél okozta zavaró jel). A legerősebb rengés 4,0 magnitúdós volt, ami viszont nem elég ahhoz, hogy a bolygó testének mélyébe hatolva és onnan visszaverődve információt adjon a Mars belső szerkezetéről. Igaz, hogy az első detektált rengésre két hónapot kellett várni, azóta azonban átlagosan napi két rengést észlelnek. A Marson nem működik lemeztektonika (ami a Földön a rengések legfőbb forrása), viszont a vulkáni tevékenység okozhat rengéseket. Erre utal, hogy a két legerősebb rengés fészke a Cerberus Fossae nevű, vulkanikus területen volt, ahol nagyobb sziklatömbök láthatók, amelyek talán korábbi rengések hatására gördültek le a lejtőkön. Az ősi folyók csaknem 1300 km hosszan vájták medrüket a felszínbe, majd a kiszáradt medreket az elmúlt 10 millió évben lávafolyások töltötték fel. Ezek közül egyesek olyan törésvonalakat mutatnak, amelyeket 2 millió évnél nem régebben erős rengések hozhattak létre.
A két legerősebb rengés forrása a Cerberus Fossae nevű, vulkanikus területre esik, ahol nagyobb sziklatömbök láthatók, amelyek talán korábbi rengések hatására gördültek le a lejtőkön. (Kép: NASA / JPL-Caltech / Univ. of Arizona
Évmilliárdokkal ezelőtt a Marsnak még volt mágneses tere. Ez mára eltűnt, nyomait azonban megőrizték azok a felmágneseződött ősi kőzetek, amelyek jelenleg 60 méter és több kilométer közötti mélységben találhatók. Az InSight az első szonda, amelyik a Mars felszínén méri a mágneses teret. A szonda magnetométere kimutatta, hogy a Homestead-gödörben a mágneses tér tízszer erősebb, mint amekkorát a Mars körül keringő szondák mérései alapján azon a területen vártak. A különbség az, hogy a keringő szondák több száz km kiterjedésű területek átlagos mágneses terét mérik, az InSight viszont a tényleges, helyi térerősséget. Mivel a szonda leszállóhelye környékén a kőzetek túl fiatalok ahhoz, hogy megőrizhették volna a Mars ősi mágneses terét, a kutatók véleménye szerint a mért mágnesség forrását a mélyben fekvő, erősen mágneses, ősi kőzeteknek kell jelenteniük. Vizsgálták a térerősség időbeli változását is, és abban napszakos ingadozást találtak, éjfél körül impulzusszerű jelekkel. Ezek okára és keletkezési mechanizmusára csak hipotézisek vannak, az egyik szerint a napszél és a Mars légköre közötti kölcsönhatás okozhatja.
Az InSight és a Mars felszíni rétegeinek szerkezete, a háttérben egy porördöggel. (Fantáziarajz: IPGP / Nicolas Sarter)
Az InSight csaknem folyamatosan méri a szél sebességét, irányát, és a légnyomást. A műszerek több ezer áthaladó forgószelet detektáltak, amelyek csak akkor válnak láthatóvá, ha felkavarják a port, ilyenkor porördögnek (portölcsérnek) nevezik őket. A forgószelek gyakoribbak, mint azokon a helyeken, ahol korábban más szondák hasonló méréseket végeztek. Ennek ellenére az InSight kameráival még egyetlen porördögöt sem sikerült elkapni, ugyanakkor a SEIS viszont érzékeli az áthaladó forgószeleket.
Az InSighton két rádióberendezés működik. Az egyik a szokásos adatforgalmat biztosítja, a másik viszont az X-sávban küld sokkal erősebb rádiójeleket, amelyek segítségével a Mars tengely körüli forgásában fellépő, apró ingadozásokat, billegéseket, imbolygásokat szeretnék kimutatni. A RISE (Rotation and Interior Structure Experiment) berendezés folyamatosan működik, de ebben az esetben az egy év alatt végzett mérések csak a kezdetet jelentik. Az érdemi kiértékeléshez legalább egy teljes marsi év (azaz két földi év) adataira lenne szükség. A billegés alapján el lehetne dönteni, hogy a Mars belső magja folyékony vagy szilárd, előbbi esetben ugyanis a billegések nagyobbak, mint szilárd mag esetén.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Keményebb a vártnál
Megremegett a Mars
InSight: elakadt fúrás
Lengyel eszköz a Marson
Elindult a fúrás a Marson
InSight: helyére került a szeizmométer
InSight: minden rendben
Az InSight egy évének eredményei (NASA)
Az InSight eredményeit ismertető publikációk listája