Az Antarktisz belső területein, több ezer méterre a jég alatt található a Vosztok-tó. A kutatók úgy gondolják, évezredek óta nem befolyásolta külső hatás a tó vizét. A tóban, az azt takaró vastag jégpáncél miatt, elszigetelten fejlődhettek a mikroorganizmusok, számos elgondolásra adva okot, milyenek lehetnek ma a Vosztok-tó lakói?
Végre befejeződött a Vosztok-tó hozzávetőleges méreteinek legteljesebb körű felmérése. A tavat 3700 és 4300 méter közötti vastagságú jégpáncél fedi. Oroszország egy kutatóbázist tart fenn a Vosztok-tó felett. Az orosz szakemberek szeizmikus hullámok segítségével végezték méréseiket. Ám ez a mélységmérési módszer csak elszigetelt pontokon adott megközelítőleg biztos eredményt. Az új eljárás biztosabb, mivel átfogó képet nyújt a teljes tófenékről, s világossá vált, hogy a korábban gondoltakkal szemben, miszerint a tó egy egységes területet alkot a jégtakaró alatt, a valóságban van egy eddig ismeretlen, északabbi rész is. A valójában tehát két tavat egy mélyen lévő hegyvonulat választja el egymástól. (Erre a hegyre jön még a már előbb említett jégpáncél, így a tó vize egyfajta folyadéklencsét képez a talaj és a jég között.) A valósághoz hozzátartozik, hogy néhány éve már feltételezik az északi tórész létezését, de annak felmérése eddig nem történt meg. A felfedezés komolyan befolyásolhatja a Vosztok-tó jövőbeni kutatását. A hegyvonulat erős határt szab a tó két része közötti esetleges lassú folyadékcserében. Így kérdéses, hogy a két kis ökoszisztéma mennyire fejlődött külön. Ezt azért sem könnyű megmondani, mert a folyadék és a jég között nincs éles határátmenet. A jég tóközeli része kissé olvadt lehet, ahogy a tó felső részében is jégdarabok úszhatnak. A tó két részét pedig csak oldalról választja el a hegyvonulat, felülről jég köti össze. Az orosz Vosztok kutatóbázis szakembrei már évtizedek óta mélyfúrásokat végeznek a jégben, állandóan egyre közelebb jutva a tó vizéhez. A kutatás igen fontos az asztrobiológia, az űrkutatás, valamint a biológiai őstörténet tudománya, azaz a paleontológia számára. A Vosztok-tó ugyanis a legkevesebb fantáziával megáldott elgondolások szerint is a mai felszíni mikroorganizmusoknál jóval kezdetlegesebb, ősi mikrobáknak adhat otthont. További koncepciók szerint a Vosztok-tó a Jupiter Europa nevű holdjának – melynek óceánját vastag jégpáncél fedi – egyetlen ismert földi analógiája lehet, s mint ilyen, minden Europára tervezett misszió fejlesztésének megkerülhetetlen állomása. Mivel a jég megóvhatta a külső hatásoktól a tó ökoszisztémáját, ezért ha a tavat kutatjuk, tulajdonképpen az ősi Földet kutatjuk. Felmerül a kérdés, mennyire s egyáltalán milyen joggal avatkozhatunk be egy ilyen egyedülálló biológiai rendszerbe? Ha lefúrunk a tóba, akkor a berendezéseken lévő sejtekkel, baktériumokkal egyszersmind el is szennyezzük a tavat. (Három, előre nem számítható dolog történhet ilyenkor: vagy felfalják a bevitt organizmusok az őshonosokat, vagy fordítva történik, vagy egymás mellett élnek békességben. Utóbbi esetben végül valamelyik mindenképp nagyobb számban fog előfordulni, felborítva az eredeti rendszert.) A beavatkozás következményei tehát beláthatatlanok, s így van ez az Europa vizsgálata esetében is. Tökéletesen sterilizálni egyetlen műszert vagy alkatrészt sem lehet. Az orosz kutatók mindeddig folyamatosan közelítették a tavat, ám minden újabb fúráskor visszafordultak. Legutóbb már kevesebb, mint 200 méter választotta el a furatot a tótól. Az egyre mélyebb fúrások során vett jégminták egyre primitívebb sejteket, mikroorganizmusokat mutattak. Ma már félmillió éves jégminták is a kutatók rendelkezésére állnak, s az azokban talált mikrobák már teljesen újak voltak a szakemberek számára, azaz mára valószínűleg kihaltak. A Vosztok-tóban talán élnek leszármazottaik, s ott talán találkozhatunk biológiai őseinkkel… Kapcsolódó linkek:
Az új módszer során két műszert vetettek be. Lézer magasságmérő és jégbe hatoló radar segítségével mérte a tó elhelyezkedését és méreteit egy tó felett elrepülő repülőgép személyzete. Az eredmények kiértékelésekor pontosították a tóról eddig tudottakat: a Vosztok-tó körülbelül 5400 köbméter vizet tartalmaz. A hegyvonulattól északra talált vízlencse viszonylag lapos (azaz a tó „sekély”), mintegy 200 méter mély, míg a „nagy tó” mélysége 400 és 800 méter között változik. A kutatásokat a National Science Foundation (Amerikai Tudományos Alap) támogatta, a vezető tudományos intézet pedig a Lamont-Doherty Earth Observatory volt.
A Lamont-Doherty Earth Observatory kutatási eredményei
A Columbia Egyetem adatbázisa a Vosztok-tóról
A Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó holland űrhajós – a Földön maradt diákokkal egyidőben – növényi magokat csíráztat. 
