Vége felé közeledik a magyar pszichológusok kutatómunkája a Nemzetközi Űrállomáson (ISS). Január 3-án végezte el André Kuipers holland asztronauta a NeuroSpat kísérlet egyik utolsó mérését.
Kuipers volt az előzetesen leegyeztetett utolsó kísérleti alanya a kutatásnak, noha a nemzetközi kutatógárda reménykedik még egy ajándék alanyban.
A 2006-ban indult kísérletsorozat két fő kérdéssel vágott neki a szokásos földi vizsgálatokhoz képest összehasonlíthatatlanul több szervezést igénylő kutatáshoz. Egyrészt arra a kérdésre szerettek volna választ kapni, hogy a földi gravitáció által biztosított téri vonatkoztatási rendszer hiányában az asztronauták milyen más vonatkoztatási pontokra hagyatkoznak. Egy számítógépes téri tájékozódási feladatban felerősödnek-e az olyan elemek hatásai, mint a monitorhoz igazodó négyszögletes keret? Az űrhajósok mindennapi életére lefordítva ez azt jelenti, hogy a fent és lent hiányában milyen módszerekkel lehet a térben mozogni, tájékozódni. Egyáltalán szükség van-e ilyen vonatkoztatási rendszerekre mikrogravitációban?
A másik, legalább ilyen fontos kérdés az volt, hogy a közvetlenül az agyi elektromos jeleket rögzítő idegtudományi módszerek alátámasztják-e azt a feltételezést, hogy az űrben a prefrontális lebeny funkciói zavart szenvednek. Sokféle oka lehet ennek a diszfunkcionalitásnak, többek között alváshiány, túlterhelés, illetve mindenekelőtt a súlytalanság. A prefrontális lebeny által biztosított képességek az emberi agy legmagasabb fokú képességei, amelyek elengedhetetlenek az emberre jellemző komplex és rugalmas viselkedéshez. Az ítélethozatal és a munka megszervezése is kisebb hatásfokú akkor, ha ez az agyi terület nem megfelelően működik. A hipotézis tesztelésére a MTA kutatói olyan ún. újdonságingereket helyeztek el a téri tájékozódási feladatban, amelyek nagyban elütnek a feladat kontextusától, pl. állatok vagy tipikus városi táj fényképei. Az ilyen képekre való reakciót is a prefrontális kéreg szabályozza. Az űrhajósokat behatóan vizsgálták a Földön, így az űrben kapott eredmények megmutatják, hogy az asztronauta idegrendszere a Földön megszokott szinten működik-e.
A videón az előkészületek egy része, illetve az látható, ahogy Kuipers végzi a kísérletet. A kísérletet megjelenítő számítógépet csak egy zárt, kör alakú alagúton keresztül láthatja az asztronauta, így biztosítva, hogy a tájékozódásban ne segítse semmi a környezetéből. A fején lévő elasztikus sapkában találhatóak az elektródák, amelyek az agyi jeleket vezetik el.
Don Pettit amerikai űrhajós közreműködésével került föl az EEG sapka Kuipers fejére. A fotók nem csupán a dokumentációt szolgálják, hanem segítségükkel a kapott agyi jelek alapján modellezni lehet azok pontos agyi eredetét. Alig két hét múlva, február 14-én még egy mérésre sor kerül, ami alapján megbecsülhető, hogy André mennyire tudott alkalmazkodni a különleges körülményekhez.
Nemsokára beszámolunk a kísérlet végső eredményeiről is. Az érdeklődőknek ajánljuk a kutatócsoport honlapját, ahol a kísérlet részletesebb bemutatója mellett olvashatnak az ESA-nak végzett más pszichológiai kísérleteinkről is, például a Déli-sarkvidéken futó kutatásokról is, illetve a Mars500-ban való részvételről.
Takács Endre
MTA-TTK-KPI Űrkutató Csoport
Kapcsolódó cikkek:
Columbus: hamarosan magyar kísérletek
Magyar agykutatók kísérlete a Nemzetközi Űrállomáson
Magyar kísérletsorozat az Űrállomáson
A magyar kísérlet első napja az Űrállomáson
Neurospat: folytatás az ISS-en
Neurospat kísérlet „újratöltve”
Megvalósult az Űripari Centrum ingatlan-beruházása Miskolcon. 
