A holdkomp alig pár perce bukkant elő a Hold mögötti rádiócsendből, de máris problémák támadtak a leszállással. De haladunk előre az igazság pillanata felé.
T + 102:45:32
Time Magazine különkiadás 1969. július 20.
Armstrong és Aldrin még a túloldal felett elvégezték a fékező gyújtást, ami 15 000 méterre vitte le őket. Ezen a magasságon kicsit megállapodtak, innen csak az irányítás engedélyével lehetett folytatni a süllyedést. Ám Gene Krantz repülési igazgató nem tudott engedélyt adni, mert a rádiókapcsolat nem épült fel megfelelően, folyton megszakadt, pedig a leszállóhely fekvése miatt nem áll rendelkezésre túl sok idő hezitálni. Szerencsére Pete Conrad, a következő repülés kijelölt parancsnoka egy ötlettel segített: egy kicsit dönteni kell a holdkomp hossztengelyén és akkor a rádióantenna nagyobb szögben tud a Földre nézni, jobbá téve a vételi viszonyokat. Miután ezt megtették Armstrongék, máris megjavult a vétel, így az adatok gyors kiértékelése után Krantz kiadhatta a parancsot a további lassításra és süllyedésre, a végső leszállási fázis végrehajtására.
Alig süllyedt a holdkomp 12 000 méterre, és a terv szerint bekapcsolt a radar, amely pontos magassági adatokkal látja el a hajtóművet vezérlő komputert, de máris baj támadt.
A magasság immár rohamosan csökkent, másodpercenként 20 métert süllyedt az Eagle.
Az irányítás a leszállás során gyakorlatilag vak, csak némi késéssel jönnek a telemetriai adatok is, a hajó teljesen a két űrhajósra van bízva, másik oldalról nézve viszont a két űrhajós teljesen magára van utalva az utolsó fázisban.
A holdkomp meglepően gyorsan eljutott a legvégső stádiumig, amikor már csak függőlegesen lehetett süllyednie – a talajtérésnek egyébként tökéletesen függőlegesen kell megtörténnie, bármilyen vízszintes sodródás a felborulás veszélyével fenyeget . Ennek határa nagyjából 300 méteren húzódik. Ám a telemetria azt mutatta, hogy nagyjából ezen a magasságon a holdkomp még meglehetősen nagy vízszintes kilengéseket tett.
– Kontaktfény! – így Aldrin.
Lent vannak! Istenem lent vannak!
Béla Dancsó
Kapcsolódó cikkek:
– Programhiba jelzés – rádiózott Armstrong.
– Tizenkettő-nulla-kettő – pontosított Aldrin. Az irányítás néhány pillanatig tanácstalannak látszott, ilyen kóddal nem volt dolguk a gyakorlások során, amikor egy komputermérnök jelentkezett: …tudom mi ez, láttam már ilyet, nem veszélyes, mehetünk vele tovább.
– Programhiba jelzés, tizenkettő-nulla-egy – újabb idegborzoló hibaüzenet, de a komputermérnök máris jelezte:
– Ugyanaz a típus, mehetünk tovább.
– 60 másodperc – jelezte Duke, hogy egy percnyi repülésre elegendő üzemanyag maradt a tartályban.
– Jelzőfény – nyugtázta Aldrin, hogy az ő műszerfalukon is látják. A küldetés eljutott a biztonsági limitig, most már pillanatokon belül le kell szállniuk, különben lezuhannak, szerencsére a telemetria elég alacsony magassági értékeket mutat már.
– 30 másodperc – figylemeztetett Duke. Pillanatok lehetnek… vagy lezuhannak… feszülten várunk.
Holdra szállunk!
A holdkomp készen áll a leszállásra. A következő keringésben eljön az igazság pillanata is.
