AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (23. rész): A Spacelab előzményei

Hazánk jövőre az Európai Unió tagja lesz, s a tárgyalások jelenlegi állása szerint néhány éven belül az Európai Űrügynökséghez (ESA) is csatlakozhatunk. Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. Sorozatunk mostani részéből kiderül, hogy miképp született meg a kontinens első űrlaboratóriuma.

Az Ariane fejlesztése mellett az ESA-nak már létrejötte óta meg kellett birkóznia egy komoly feladattal: meg kellett építeni a Spacelab nevű űrlaboratóriumot. Ez tulajdonképpen egy űrállomás, ma inkább űrállomásmodulnak neveznénk. A Spacelab önálló repülésre nem képes, csak az amerikai űrrepülőgép rakterében tud működni. Az amerikaiak ESA-nak szóló ajánlattétele érthető. A korábbi amerikai űrállomás (a Skylab) elhagyása után a Skylab továbbra is Föld körüli pályán maradt, s olyan elképzelések láttak napvilágot, hogy az akkor még csak kifejlesztendő amerikai űrrepülőgép űrhajósai a Skylaben dolgozhassanak. Ezt a tervet végül törölni kellett, hiszen a Skylab a légkörben idejekorán megsemmisült. (A vártnál nagyobb naptevékenység miatt ugyanis a felsőlégkör sűrűsége megnőtt, az űrállomás pedig lefékeződött és belépett az alsóbb légrétegekbe, majd darabjaiban földet ért.)

Ezért az űrrepülőgépen nem tudtak hosszabb távú kísérleteket végrehajtani, és erre nem volt elegendően nagy belső tér sem. S mivel a raktér hermetikusan nem zárható, hamar felmerült, épüljön olyan modul, amit eleve a raktérbe terveznek, kifejezetten tudományos céllal. A NASA 1973-ban kötötte meg az ESRO-val a Spacelab megépítésére irányuló megállapodást.

A modult Nyugat-Európa nagyon szívesen legyártotta, a szerződés pedig tartalmazta, hogy a modul elkészítéséért cserébe az USA vállalja, hogy azon európai űrhajósok is dolgozzanak. (Az amerikaiak továbbá vállalták, hogy nem építenek a Spacelabhez hasonló modult a továbbiakban, bár az évekkel később legyártott Spacehab enyhén súrolja a „hasonlóság” fogalmát – igaz, azt magáncég építtette.)

Mint arról már írtunk, a Spacelab fejlesztéséért leginkább Nyugat-Németország kardoskodott, ennek megfelelően a költségeknek is több mint a felét az NSZK vállalta magára, bár a munka további részéből Svédország kivételével valamennyi ESA-tagállam kivette a részét. Az amerikaiakkal való szoros együttműködés azonban nem jelentette azt, hogy az ESA a NASA irányába köteleződött volna el. Az európai űrkutatás mindig is rendkívül nagy hangsúlyt fektetett az önállóságra, így ha erősítették a kapcsolatokat az USA-val, akkor emellett közös programokat készítettek elő a Szovjetunióval és fordítva. Ez a magatartás bizonyos dolgokban megosztotta ugyan az ESA-államokat, de összességében mindig gazdagította a kutatási programokat és lehetőségeket, s kifelé egységes, független űrügynökség benyomását keltette. (Ez persze jót tett a bérindításoknak is, hiszen ebből a szempontból a lehető legjobb mindig mindenkivel jóban lenni.) A franciák a szovjet űrkutatással fűzték mind szorosabbra a kapcsolatokat, az angolok pedig (hagyományosan) az amerikaiakkal. A németek a tudományos kihívásokat támogatták, de csak akkor, ha az alacsony áron kivitelezhető, a többi ESA-tagállam pedig inkább csak a már eldőlt project kivitelezésében vett részt.
Így volt ez a Spacelab-programmal is.

Kapcsolódó cikkek:
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (22. rész): Színre lép az Ariane-3

Kapcsolódó linkek:
Európai Űrügynökség