A KFKI Atomenergia Kutatóintézet Sugárvédelmi Kutatócsoportja 2001 óta vesz részt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) folyó kozmikus sugárzás vizsgálatokban.
A munka a BRADOS program keretében és a Magyar Űrkutatási Iroda támogatásával (K-36-07) folyik. A programot 2001-től a moszkvai Orvos-Biológiai Problémák Intézete szervezi és irányítja. A most induló 7. fázisban már 10 ország 12 kutatócsoportja vesz részt (Ausztria, Belgium, Csehország, Egyesült Államok (2), Japán (2), Lengyelország, Magyarország, Németország, Oroszország, Örményország). Feladata a kozmikus sugárzás egyes összetevőinek biológiai objektumokra, a kozmonautákra, illetve elektronikus eszközökre gyakorolt hatásának vizsgálata a Nemzetközi Űrállomáson. A detektorok összegyűjtését és alkalmassági vizsgálatát az egyik japán közreműködő csoport végezte. Moszkvában történt a végső ellenőrzés és a detektorok megfelelő csomagolása, innen az út Bajkonuron át vezet a Nemzetközi Űrállomásra, a Progressz M-64 (29P) teherűrhajóval. Ennek felbocsátása 2008. május 14-én lesz, magyar idő szerint 21 óra 22 perckor.
Egy Progressz teherűrhajó dokkolásra készen. A felvétel az Űrállomásról készült. Az elülső, fényes, csillagszerű zárszerkezet a dokkolás után eltávolításra kerül az Űrállomás belseje felé. A feltáruló nyíláson keresztül történik az érkező anyagok kirakodása és a később megsemmisítendő hulladék berakodása.
A két nappal későbbi dokkolást követően a 17. sz. legénység orosz tagjai, Szergej Volkov és Oleg Kononyenko fogják az eszközöket az orosz szervíz modulban (Zvezda, Csillag) kijelölt mérőhelyeikre elhelyezni, és végül a Földre is visszaszállítani egy Szojuz űrhajóval, várhatóan ez év október 23-án.
A BRADOS-7 program éppen az idei év januárjában beköszöntött 24. napciklus elejére esik. Ez jó lehetőséget ad a 11 éves napciklus egyes fázisaiban kialakuló kozmikus sugárzási tér összehasonlítására, hiszen 2001-ben az első BARADOS programban lefolytatott mérések a 23. ciklus napfolttevékenységének maximumára estek. A gyenge napfolttevékenység gyenge napszélre, illetve a Nap gyengébb mágneses terére utal, aminek következménye a földközeli pályán keringő Űrállomáson mérhető galaktikus eredetű kozmikus sugárzás intenzitásának növekedése.
A mostani kísérletek egyben a résztvevő országok mérési módszereinek összehasonlító értékelésére is szolgálnak. Erre szükség van a más feladatok során nyert mérési eredmények megbízhatóságának növelése szempontjából is. Ide tartozik az Űrállomáson jelenleg is tartózkodó Matrjoska fantom belsejében végzett kozmikus sugárzás dózisának vizsgálata. Az Sugárvédelmi Kutatócsoport (SKCS) ebben a programban és a földi kiegészítő vizsgálatokban is folyamatosan részt vesz. Ilyen például a napokban lefolytatott, a Matrjoska típusú fantom egyik példányán végzett kísérletsorozat, melyben a szem dózisterhelésének vizsgálatára került sor a japán rákkezelésekre is használt HIMAC részecskegyorsítónál. A második ábrán látható az SKCS detektorcsomag a fantom fejében, és a fej elhelyezkedése az ionnyaláb kilépő nyílása előtt.
A Matrjoska fantom feje a szemüregben elhelyezett SKCS detektorokkal és besugárzás közben a japán HIMAC részecskegyorsítónál.
Ez a vizsgálat a korábbi számítógépes modellezés eredményeinek ellenőrzésére is szolgál (ld. a harmadik ábrát).
A számítógépes szimulációval nyert dózisintenzitás eloszlás a Matrjoska fantomban űrséta közben mGy/nap egységben. Földi sugárveszélyes munkahelyeken napi 7 órás munkaidőt feltételezve a megengedett maximális napi dózis 0,16 mGy, ez az ábrán a kék színnek felel meg.
Az SKCS korábbi kísérleteiről készített beszámolók elolvashatók az Űrvilág „BIOPAN, Brados, Matrjoska” rovatában.
Pálfalvi József
KFKI AEKI, Sugárvédelmi Kutatócsoport
Az ISS 15. legénysége 196 nap űrbéli tartózkodás után tér vissza a Földre. A hazatérő űrhajó szállítmányában vannak a BRADOS-6 kísérlet résztvevőinek a Földön kiértékelendő, kozmikus sugárzást vizsgáló eszközei is, köztük az Atomenergia Kutatóintézet Sugárvédelmi Kutatócsoportja által készített detektorok.
