A legöregebb még működő űreszközöket múzeumba illő technológiák és néha ötletes, egyedi műszaki megoldások tartják életben.
Kalandos a négy Cluster műhold története. Az eredeti Cluster műholdak 1996-ban megsemmisültek, amikor az Ariane–5 rakéta röviddel a start után letért a pályájáról, ezért fel kellett robbantani. A műholdakat pótolták, és a Cluster-II rendszer négy műholdja immár 23 éve kering szabályos alakzatban a Föld körül, és végzi bolygónk kozmikus környezetének kutatását.
A négy Cluster műholdat több mint 20 éve állították pályára, és azóta is működnek. (Kép: Getty Images)
A küldetést eredetileg hároméves időtartamra tervezték, ezért ma már a földi irányítás múlt századi szoftverének kezelése is a múltból megőrzött szakértelmet igényel. Problémát jelent a folyamatos energiaellátás biztosítása. A Cluster holdak fedélzetén napelemek biztosítják a szükséges elektromosságot, azonban kétszer egy évben a műholdak a Föld árnyékába kerülnek, ezt az időszakot akkumulátorokkal tervezték áthidalni. Az akkumulátorok tervezett élettartama öt év volt, hat év után kezdték felmondani a szolgálatot. Azóta akkumulátorok híján az árnyékos időszak előtt a fedélzeti rendszereket kikapcsolják, majd amikor újra éri a napfény a napelemeket, földi paranccsal újra indítják a rendszereket.
(Kép: NASA / Getty Images)
A 23 éves működés tiszteletet parancsoló, azonban az 1977-ben indított két Voyager szonda ezt is jócskán felülmúlja, hiszen immár 46 éve működnek, és még mindig értékes adatokat küldenek a Naprendszer távoli vidékeiről.
A Voyager–2 mai szemmel nézve szerény technológiája tette lehetővé, hogy látványos képeket kapjunk a Naprendszer óriásbolygóiról. (Kép: NASA / Getty Images)
Ugyancsak a tervezett tízéves működési idejét jóval meghaladóan maradt működőképes az ESA XMM-Newton röntgentávcsöve, amelyet a távoli galaxisok röntgensugárzásának vizsgálatára terveztek, de emellett az elmúlt 24 év alatt fekete lyukakat, valamint csillagok születését és pusztulását is megfigyelte. Az 1999-ben pályára állított távcső tíz év elteltével kezdte mutatni az öregedés jeleit. Nem meglepő, hogy először a távcső irányítását biztosító három pörgettyű kezdett elhasználódni, ezért a küldetés irányítói úgy döntöttek, hogy bekapcsolják a negyedik, tartaléknak szánt pörgettyűt, de azt a többinél lassabban forgatják. A négy lendkerék összehangolt működését biztosító szoftvert 2013-ban töltötték fel az erősen elnyúlt ellipszispályán a Föld körül keringő röntgencsillagászati műholdra.
A Voyager szondákat ma már múzeumba illő eszközökkel sikerül évtizedek óta működésben tartani. (Kép: Getty Images)
Ugyancsak az iránystabilizáló lendkerekekkel gyűlt meg a baja 2021-ben az ESA akkor már 19 éve működő Integral gammacsillagászati obszervatóriumának. Az egyik lendkerék leállt, a műhold pedig lassan és irányítatlanul forogni kezdett. A napelemek elfordultak a Nap irányától, így a fedélzeti energiaellátás is megszűnt. Az ESA szakemberei azonnal válságmegbeszélést hívtak össze a műholdat gyártó Airbus mérnökeivel. A gyors javítást olyan „apró” gondok nehezítették, hogy a fedélzeti navigációs rendszer egy része Windows 98 alapú személyi számítógépen futott, amelyhez azonban nem találták a belépési jelszót. Végül azonban sikerült úrrá lenni a nehézségeken, és életre keltették az Integralt.
Nehezebb az űreszköz javítása, ha az a Földtől messze, például a Mars körül kering. Az ESA 2003-ban indított Mars Express szondáját úgy tervezték, hogy két évig maradjon működőképes a vörös bolygó körül keringve. Ehelyett immár két évtizede készíti a lélegzetelállító felvételeket a Mars felszínéről, sőt időközben a bolygó felszínén dolgozó roverek reléállomásaként is működött. A szondának 2017-ben elromlottak a helyzetstabilizálásért felelős giroszkópjai, azonban a következő évben végrehajtott szoftverfrissítéssel sikerült megoldani a problémát. A művelet nem volt egyszerű, mert előtte 12 évig nem kellett újraindítani a szonda fedélzeti rendszereit, de sikerült. Tavaly a szonda MARSIS műszerének szoftverét is frissítették, most azt remélik, hogy a szonda 2028-ig működőképes marad.
A Mars Express működési idejét a fedélzeti szofrver frissítésével sikerült meghosszabbítani. (Kép: ESA / Getty Images)
Még régebben dolgozik a Mars körül a NASA 2001-ben indított Mars Odyssey szondája, amely eddig már több mint 95 ezerszer repülte körbe a bolygót.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Szupererő a Voyagereknek
Szoftverfrissítés a Marsnál
Tízszeres élettartam
Ráncfelvarrás a Mars Expressen
Az Integral 15 éve
Még tovább működhet az XMM-Newton
Mars Odyssey: pályamódosítás
A Mars Express és következő évei
Mars, itt jön Európa! - Az európai űreszközök menetrendje
Hogyan tartják életben a régi űreszközöket? (BBC)