Az európai készítésű Huygens a legfontosabb méréseit a légkörben való ereszkedés során végzi el.
A Huygens 2004. december 25-én vált le a Cassini űrszondáról. Egy mechanikus szerkezet finom lökése távolította el az anyaszondától, 30 cm/másodperces sebességet adva neki. A kritikus művelet során minden rendszer hibátlanul működött, az irányítók semmilyen problémát nem észleltek. Mivel a Huygens nem rendelkezik saját hajtóművel, a szétválástól kezdve nem képes változtatni pályáján.
A leszállóegységet a Cassinivel együtt megtett hét éves útja alatt félévenként „ébresztették fel”, egy-egy háromórás ellenőrzés erejéig. Az űrszonda egészen a január 14-i légköri belépésig kikapcsolt állapotban marad, egy időzítő ébreszti majd fel röviddel a belépés előtt. Innentől kezdve azonban felgyorsulnak az események. A Huygens hat kilométeres másodpercenkénti sebességgel lép be a Titan légkörébe, ahol 2,7 méter átmérőjű hővédő pajzsa, valamint fékezőernyői lassítják le. A Huygensnek csupán két és fél órája lesz arra, hogy elemezze a légkör összetételét és szerkezetét, fényképezze a felszínt és adatait továbbítsa az anyaszondának.
A leszállás menetrendje hazai idő szerint
Az időpontok hazai időben a „földi vétel” időpontját adják meg. A valóságban ennél minden esemény 67 perccel korábban történik, ennyi időbe telik ugyanis, amíg megérkeznek a rádiójelek a Cassiniról. A földi hatalmas rádiótávcsövek mind a Szaturnusz rendszere felé fordulnak majd, ám a szakembereknek így is nagyon körültekintően kell eljárniuk, hogy minden adatot megkapjanak a Cassini-űrszondától. Az első felvételek este várhatók.
6.51 – Egy időzíti szerkezet „felébreszti” az alvó űrszondát és bekapcsolnak az elektronikus rendszerek. Bár a légköri ereszkedés első felében a Huygens nem tud kapcsolatba lépni a Cassinivel, a kommunikációs eszközök felkészülnek az adattovábbításra.
11.13 – A Huygens a felszíntől 1270 kilométeres magasságba ér és belép a Titan légkörébe.
11.17 – A leszállóegység eléri a 180 kilométeres magasságot és sebessége másodpercenkénti 400 méterre csökken. Ekkor kinyílik legkisebb, mindössze 2,6 méter átmérőjű fékezőernyője, amely 2,5 másodperc után leválik és eltávolítja a Huygens hővédő pajzsának felső burkolatát. Ekkor kinyílik a 8,3 méter átmérőjű fő fékezőernyő.
11.18 – 160 kilométeres magasságban leválik a hővédő pajzs alsó burkolata is, s ezzel egy időben a Huygens megkezdi adatainak továbbítását a Cassini felé. 42 másodperccel ezután bekapcsolnak a tudományos műszerek, megkezdi méréseit a légkör összetételét vizsgáló gázkromatográf és tömegspektrométer, valamint a légkörben található aeroszolokat elemző műszer. Bekapcsol a fedélzeti kamera és megkezdi a felszín fényképezését.
11.32 – 125 kilométeres magasságban leválik a fő fékezőernyő és kinyílik a második ejtőernyő, amely mindössze 3 méter átmérőjű.
11.49 – Bekapcsol a radaros magasságmérő. A Huygens mindeddig előre beprogramozott időrend szerint hajtotta végre műveleteit, 60 kilométeres magasságtól azonban képes lesz maghatározni felszíntől való távolságát, s ennek alapján hatja végre feladatait.
12.57 – A gázkromatográf és tömegspektrométer mintát vesz a légkörből és megkezdi az atmoszféra összetételének elemzését.
13.30 – Bekapcsol a Huygensre szerelt lámpája, amelynek segítségével a felszíni összetétel elemzése is lehetségessé válik a Huygens számára.
13.34 – Leszállás a felszínre. A légköri áramlatoktól függően ez a művelet 15 perccel korábban, illetve később is bekövetkezhet. A Huygens 5-6 méteres másodpercenkénti sebességgel éri majd el a felszínt. Azt nem lehet előre tudni, hogy szilárd, sziklás talajra érkezik a leszállóegység, vagy egy metán-etán tenger nyeli el. Amennyiben szilárd felszínre érkezik, a tervezett élettartamából hátralévő néhány percben a fedélzeti tudományos műszeregyüttes segítségével megpróbálja a lehető legtöbb adatot begyűjteni a leszállóegység környezetéről.
15.44 – Megszűnik a kapcsolat a Cassinivel. Amennyiben a Huygens működőképes marad leszállás után, élettartama energiakészletétől függ, amely a leszállás kezdetétől mindössze 153 percre elegendő. Mivel azonban a küldetés fő szakasza a légköri ereszkedés, a felszínre érkezve már kevés energiája marad az űrszondának. A Cassini mindaddig próbálkozik a kapcsolatfelvétellel, amíg a leghalványabb remény van arra, hogy jelet kapjon a leszállóegységről. Amikor azonban a Titan tervezett leszállóhelyének horizontjához ér, már semmiképp nem lesz képes venni a Huygens jeleit és a küldetés befejeződik.
16.14 – Megérkeznek a Cassini első adatai a Földi vevőállomásokra.
E hét pénteken (14-én) az európai Huygens leszállószonda megkezdi izgalmas zuhanását, majd ereszkedését a Szaturnusz legnagyobb holdjának légkörében. Soha az emberiség történetében még nem próbálkoztak landolással a Földtől ilyen távol. A több, mint hét évig tartó hosszú utazás végén a Huygens csupán pár óráig működik majd, mérései java részét a Titan légkörében való ereszkedés közben végzi el.
