Az Európai Űrügynökség Tudományos Programjainak Bizottsága egyhangúlag elfogadta az Ulysses napkutató űrszonda feladatainak meghosszabbítására tett javaslatot. Az űrszonda tudományos programja immár 2008. márciusáig szól.
2004. február 11-12 között Párizsban ült össze az Európai Űrügynökség (ESA) Tudományos Tanácsa – ez a testület felel az űrügynökség programjainak tudományos hátteréért. Az Ulysses egy görög hősről elnevezett napkutató űrszonda, amely az űrkutatás történelmében először állt a Nap körül olyan pályára, amelyről központi csillagunk pólusai környékét is képes vizsgálni. Adatai segítségével a kutatók először pillanthattak le a Nap poláris területeire.
Ez már a harmadik meghosszabbítása a 14 éves űrszonda tudományos programjának, amely 2004 szeptemberében ért volna véget. Az újabb tudományos program a helioszféra, azaz a Napot körülölelő térség magasabb szélességeit is alapos vizsgálatnak veti alá. 2007-2008-ban az Ulysses harmadszorra repül át a Nap poláris területei felett.
Fontos körülmény az is, hogy az 1994-95-ös első pólusok feletti átrepülés alkalmával még nem vizsgálta a Napot annyi űrszonda, mint ma. Az eltelt idő alatt több űreszközt is felbocsátottak, amelyek központi csillagunkat figyelik; a SOHO, Cluster, ACE és a közeljövőben majd a STEREO is a napkutató űrszonda-flotta részesei.
Az Ulysses mutatott ki elsőként a helioszféra mélyébe is bejutó csillagközi részecskéket, amely nagy meglepetés volt a kutatók számára. Pályájának Naptól távoli szakaszán, 2004-2006 között is a helioszférában található por és gázrészecskéket elemzi majd.
Az Ulysses programba magyar szakemberek is bekapcsolódtak. A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Részecske és Magkutató Intézetének munkatársai a londoni Imperial College-el együttműködésben a magnetométer adatai alapján a helioszféra mágneses terének vizsgálatában vesznek részt.
A program az ESA és az amerikai űrügynökség, a NASA közös gyermeke. Az amerikai hivatal szakértői már korábban rábólintottak a folytatásra, ez alkalommal pedig az európai vezetés is elfogadta a 2008-ig tartó tudományos tervet.
Legutóbb 2000-2001-ben járt az űrszonda a Nap pólusai környékén, épp a napfolt-tevékenység maximumának idején. A következő megközelítés minden bizonnyal nyugodtabb körülmények között zajlik majd, hiszen a napfolt-ciklus 11 éves periodicitása miatt akkor már nem lesz annyira aktív a Nap. Először 1994-95-ben járt az Ulysses Napunk pólusai felett, amikor a napfolt-ciklus hasonlóképp minimumon volt. Ám a két elrepülés korántsem lesz egyforma. A Nap aktivitásának ciklusa valójában 22 év, ha a mágneses pólusok felcserélődését is figyelembe vesszük. Mire az Ulysses 2007-2008-ban a pólusokat fogja vizsgálni, a Nap mágneses pólusai tehát az első átrepüléshez képest fel lesznek cserélve. A kutatóknak pedig lehetőségük nyílik a naptevékenység két ellentétes mágneses pólusú minimuma esetén tapasztalt különbségek tanulmányozására az Ulysses adatainak segítségével.
Az Ulysses 1990-ben indult a világűrbe, a NASA Discovery űrsiklója juttatta a magasba. Először a Jupiter felé vette útját, a bolygóóriás gravitációs lendítőerejét használta fel, hogy kiléphessen az ekliptika síkjából. Pályája mintegy 80°-kal hajlik a bolygók keringésének síkjához. Idén februárban, 12 év elteltével ismét a Jupiter közelében jár az Ulysses. Most 280-szor távolabb halad el mellette, mint első alkalommal, így pályája nem fog jelentősen módosulni.
A Nap vizsgálata és a helioszféra részecskéi mellett az üstökösök anyagába is belekóstol néha az Ulysses. Többször haladt már át üstökösök csóváján, amelyek anyagát gáz és por analizátora elemezte. 1996-ban a Hyakutake-üstökös csóváját szelte keresztül, ám az utóbbi időben különösen szerencsés módon két üstökös csóvájába is belekerült. A McNaught–Hartley, valamint a SOHO által felfedezett C/2000 S5 jelű üstökösök csóvájának anyagát a Nap egy hatalmas korona-kitörése (Coronal Mass Ejection, CME) sodorta az Ulysses útjába.
Kapcsolódó cikkek:
Az Ulysses jól teljesít (1. rész)
Az Ulysses jól teljesít (2. rész)
Az Ulysses jól teljesít (3. rész)
Kapcsolódó linkek:
Az Ulysses honlapja
Az Ulysses 3D-s modellje
Bolygónk mágneses tere pajzsként véd bennünket a világűrből érkező töltött részecskék ellen. A NASA és az ESA űreszközeinek legújabb eredményei szerint azonban a pajzsban többórás "repedések" alakulnak ki.
