Három tűzhányó

A NASA Earth Observatory az év első napjaiban három tűzhányóról tett közzé látványos felvételeket, mindhárom a Csendes-óceán térségében található.

Az Alaid (amely már szerepelt egy régebbi cikkünkben) a Csendes-óceánt az Ohotszki-tengertől elválasztó Kuril-szigetek legészakabbi tagján, a lakatlan Atlaszov-szigeten emelkedik a magasba, a képen a felhők fölé.

Az Alaid tűzhányó az Atlaszov-szigeten. Az ISS060-E-21034 jelű felvételt az ISS 64. állandó személyzetének egyik tagja 2019. augusztus 2-án készítette, Nikon D5 kamerával, 400 milliméteres fókuszú objektívvel. A képen jobbra van észak. (Kép: NASA Earth Observatory, NASA/JSC Gateway to Astronaut Photography of Earth)

A Kamcsatka-félsziget déli csúcsa közelében fekvő sziget legfontosabb jellemzőit korábbi cikkünkben olvashatják, a vulkán a Csendes óceánt körülvevő, úgynevezett tűzgyűrűhöz tartozik, amelynek ezen a szakaszán a Kuril-szigetek íve és a Kamcsatka-félsziget déli része mentén a Csendes-óceáni-kéreglemez – meglepő módon – az Észak-amerikai-lemez nyugati nyúlványa alá bukik. A rétegvulkán lejtőin a megmaradt hó kirajzolja azokat a sugárirányban haladó völgyeket, amelyeket a víz és a jég vájt a vulkáni kúp oldalába. A sziget partvonalát teljesen eltakarják a felhők, a csúcs közelében a barnás árnyalatú területek kopár, hómentes lejtők. Lejjebb, a hegyoldal növényzettel borított, enyhébb lejtésű részén néhány mellékkráter is felismerhető. A fő krátertől északnyugatra (a képen jobbra felfelé!) látható, kisebb kráterek környéke a kisebb magasság ellenére kopár, ott az 1972-es kitörés nyomán pusztult ki a növényzet. Az Alaid az aktív vulkánok közé tartozik, legutóbb 2019 szeptemberében figyelték meg hamufelhők kidobódását.

A Hawaii-szigetek legfiatalabb és legaktívabb tűzhányója, a Kilauea két évi nyugalom után aktivizálódott. A 2018-as kitörés után, 2019 júliusától kezdődően víz gyűlt össze a kráterben. 2020. december 20-án azonban az új kitörés során három hasadék nyílt meg a kráter falában, és az ezekből kiömlő láva elgőzölögtette a krátertó vizét. A keletkezett lávatóról a NASA Terra műholdjának ASTER (Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) sugárzásmérője december 28-án készítette a bemutatott, hamisszínes felvételt.

NASA Terra műholdja ASTER sugárzásmérőjének 2020. december 28-án készített felvétele a Kilaueáról. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens, adatok: NASA/METI/AIST/Japan Space Systems és U.S./Japan ASTER Science Team)

A kitörés helye a képen a kráter nyugati falán apró, piros pontként látszik, a láva tetején úszó, kihűlő, a kitörésből származó anyag szürke, míg a lávató közepén sötétebb színű „sziget” ismerhető fel. A kitöréstől nyugatra a felfelé szálló gőz és vulkáni gázok csóvája is kivehető. December óta a lávató mérete számottevően megnőtt, január 6-án már 192 méter mély volt, és 27 millió köbméter láva alkotta. Január 2-ától kezdődően kis lávadóm nyomult fel a lávatavat borító kérgen keresztül.

A következő, éjszakai felvételt a NASA Suomi NPP műholdja 2020. január 4-én a látható és infravörös tartományban dolgozó VIIRS sugárzásmérővel (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) készítette a Hawaii-szigetekről. A legnagyobb sziget keleti oldalán a lávató fényes foltként látszik. (Hasonló, világos foltként jelennek meg a képen Hilo, Honolulu és más városok.) A Hawaii-sziget (Nagy-sziget) nyugati oldalán, a tenger felszínén megcsillanni látszik a Hold fénye. Vulkanológusok az elmúlt években attól tartottak, hogy a kráterben összegyűlt víz miatt a következő kitörés a korábbiaknál pusztítóbb, robbanásos kitörés lehet, ez azonban szerencsére nem így történt. A kutatók magyarázata szeriont a kedvezőbb kimenetel annak köszönhető, hogy a kitörés nem a tó alatt történt, hanem a kráterfal oldalában, a tó vízszintje fölött, ezért a forró láva lassabban, felülről folyt bele a tóba.

(Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens, VIIRS adatok: Suomi National Polar-orbiting Partnership)

Mai harmadik tűzhányónk Mexikó legaktívabb vulkánja, a Popocatépetl, az aztékok „füstölő hegye”, amely az Alaidhoz hasonlóan ugyancsak a tűzgyűrűbe tartozik. A gleccserekkel borított rétegvulkán 2005 januárja óta folyamatosan működik, gyengén bár, de naponta lövell ki gőzt, gázokat és hamut. A tűzhányóból felszálló csóvát 2021. január 2-án fényképezte le a Landsat–8 műhold. A washingtoni, vulkáni hamut megfigyelő központ január 6-i beszámolója szerint a vulkáni hamu 6400 méter magasságig emelkedett, a hamuesőből még a 45 kilométerre lévő Pueblára is hullott. Az 5426 méter magas Popocatépetl Mexikó második legmagasabb tűzhányója (a Citlaltépetl után). A hegy a korábbi kitörések során kidobott hamu, láva és kövek, egymásra rakódó rétegeiből tömörült össze. Az elmúlt 600 év kitörései viszonylag gyengék voltak, a Popocatépetl nagy erejű kitörése azonban súlyos veszélyt jelentene a 70 kilométerre lévő, 20 milliós főváros, Mexico City lakóira.

A NASA Landsat–8 műholdja OLI műszerének 2021. január 2-i felvétele a működő Popocatépetlről. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin, Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Kapcsolódó cikkek:
Vulkáni kúp a csillogó tenger felett
Vízzel teli vulkáni kaldera
Vulkánkitörés a Kuril-szigeteken
Eső áztatta vulkán
Vulkánkitörés az űrből
A nyughatatlan szupervulkánok

Kapcsolódó linkek:
Az Alaid vulkán az Atlaszov-szigeten (NASA Earth Observatory)
A Kiauea kitörése (NASA Earth Observatory)
A Popcatépetl kitörése (NASA Earth Observatory)