A NASA Chandra röntgencsillagászati holdjával egy régmúlt látványos égi jelenség - még mindig látványos - maradványát vizsgálták.
Az adatok alapján a csillagászok a következőképp vázolták fel a W49B történetét. Valamikor itt egy nagy tömegű csillag volt, amely viszonylag rövid ideig, néhány millió évig fénylett. Eközben gázanyagának egy részét kidobta környezetébe, s egyúttal mintegy kisöpörte a csillagközi anyagot a környékről. Miután a csillag termonukleáris fűtőanyaga elfogyott, magja fekete lyukká esett össze. A szupernóva-robbanás során nagy sebességgel, nyalábokban eltávozó anyag egy idő után elérte a sűrű csillagközi gáz- és porfelhőt. Itt lökéshullámot keltett és kifényesedett.
Az elképzelések szerint ha egy képzeletbeli megfigyelő éppen a nyalábok irányából látott volna a rendszerre, egy gamma-felvillanást észlelt volna. Ilyen, rövid idő alatt rendkívül nagy energiafelszabadulással járó jelenségeket távoli galaxisokban számos esetben megfigyelhetünk. Lehetséges, hogy a W49B egy tejútrendszerbeli gamma-felvillanás nyomait őrzi. Ha igazolódik a feltevés, akkor a maradvány vizsgálata hozzásegíthet a ma is kevéssé ismert jelenség jobb megértéséhez.
A W49B szupernóva-maradvány itt bemutatott képén a Chandra röntgentartományban készített felvétele kék, az ugyanarról a területről készített infravörös felvételek piros és zöld színnel vannak kódolva. Az erősen röntgensugárzó, tengelyirányú tartomány körül gyűrűszerűen helyezkednek el az infravörösben látható, jellemzően hidrogénmolekulákból álló felhők. A röntgensugárzó anyag mintegy tizenötmillió fokos, vas és nikkel ionokban bővelkedik.
Kapcsolódó cikkek:
A magnézium eredete
Kapcsolódó linkek:
A W49B szupernóva-maradványról a Chandra honlapján
A NASA Föld körüli pályán keringő napmegfigyelő holdja, a TRACE nézőpontjából is látható volt a Vénusz tegnapi átvonulása a napkorong előtt.
