Az elmúlt években több elgondolás is napvilágot látott, amely szerint a Mars egyenlítője nem mindig ott húzódott, ahol napjainkban.
Elképzelhető, hogy erre utal öt, nagyméretű és ősi becsapódásos medence is, amelyek egy, az egyenlítővel szöget bezáró gömbi főkör mentén helyezkednek el.
A Mars felszínén lévő nagy becsapódásos medencék közül öt: a Hellas, az Argyre, az Isidis, a Thaumasia és az Utopia egy nagy főkör mentén találhatók, amely kb. 60 fokos szöget zár be az egyenlítővel. Míg az első három ma is a felszínen látható, az utolsó kettő már eltemetett és csak a gravitációs anomáliák segítségével mutatható ki. Jafar Arkani-Hamed (McGill University, Kanada) elképzelése alapján lehetséges, hogy ez nem véletlen egybeesés. Ha feltételezzük, hogy egykor egy nagyobb kisbolygó feldarabolódott a Mars, és annak töredékei a felszínre hullottak, helyzetük könnyebben magyarázható.
Az elgondolás szerint az eredetileg kb. 0,01 holdtömegű, 800-1000 km átmérőjű test a Marssal közel azonos síkban keringett a Nap körül. A bolygóhoz túlságosan közel elhaladva, annak árapály erejétől feldarabolódott. Ezután főleg a Mars akkori egyenlítőjének síkjában csapódtak be töredékei, így keletkeztek a fent említett nagy becsapódásos medencék. A későbbiekben a Tharsis-hátságon megindult a vulkanizmus, és a lávák hatalmas területet elöntve megváltoztatták a kéreg tömegeloszlását. A Tharsis térségében kivastagodó kőzetburok tehetetlensége folytán az egyenltői síkba fordult be, így került mai helyzetébe a fenti öt medence.
Forrás: www.telescopium.hu
A feltelételezett ősi egyenlítő helyzete
Immár két korábbi és egy új orbiter kering a vörös bolygó körül, míg egy rover sikeres leszállást hajtott végre, egy másikat pedig még keresnek. Ezen közben a marskutatás történetét bemutató hatrészes cikksorozatunk végére értük. Adódik a kérdés: hogyan tovább?
