A Rosetta űrszonda. (Fantáziakép: ESA / J. Huart)
A 2004-ben indított Rosetta, amelynek végső, 2014-ben elérendő célja a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös, 2008 szeptemberében már elhaladt egy másik kisbolygó, a 2867 Steins mellett. Az űreszközökkel eddig közelebbről vizsgált kisbolygók mindegyike valamilyen szempontból különlegesnek bizonyult, s a kutatók ezt várják a Lutetiától is. A mostani célpontról földi megfigyelések alapján viszonylag keveset tudnak, legfeljebb a hozzávetőleges alakjáról lehetnek elképzelések. Korábban 95 km-es átmérőjűnek, és csak kevéssé lapultnak gondolták, legújabban 134 km-esnek és elnyúltabbnak hiszik. A Rosetta megmutatja majd a pontos részleteket is. A Lutetia a Naprendszer fő kisbolygóövében, nagyjából félúton a Mars és a Jupiter pályája között kering a Nap körül. A kisbolygók közt a Lutetia elég nagynak számít. A legtöbb mérés alapján ún. C-típusú, széntartalmú égitest lehet, amely évmilliárdokkal ezelőtt „kimaradt” a bolygókeletkezésből. Néhány kutató szerint viszont egy M-típusú, vagyis a felszínén fémeket is tartalmazó kisbolygó lehet a Lutetia. Ha ez így van, akkor szerencsés fogás lehet, ezek ugyanis sokkal ritkábbak. Keletkezésükre vonatkozóan az az elképzelés, hogy nagyobb, de széttöredezett égistestek fémtartalmú belső magjának darabjai. Könnyen előfordulhat, hogy a Rosetta mérései alapján át kell majd gondolni a kisbolygók jelenlegi hagyományos osztályozási rendszerét. A földi és a helyszíni mérések összehasonlíthatósága révén pedig a mostani vizsgálat segíthet a más kisbolygókra vonatkozó földi megfigyelések helyes értelmezében is.
