A legfrissebb előrejelzés szerint legkorábban 2011 első negyedévében állhat igen elnyúlt és magas Föld körüli pályára az orosz tudományos űreszköz. Az információ az angliai Manchesterben ezen a héten zajló 10. Európai VLBI Szimpóziumon hangzott el.
Mint ahogy arról két évvel ezelőtti cikksorozatunkban (ld. az oldal alján) már megírtuk, az orosz rádiócsillagászati műhold tervezése meglehetősen rég, még az 1980-as években kezdődött. A műhold programjának kialakításában sokáig magyar kutatók is aktívan részt vettek. Az 1990-es években – az oroszországi gazdasági nehézségek hatására – a fejlesztés lényegében megállt, majd később újraéledt.
A műhold által is alkalmazandó VLBI (Very Long Baseline Interferometry, nagyon hosszú bázisvonalú interferometria) egy olyan rádiócsillagászati megfigyelési technika, amelyben több, egymástól távol elhelyezett rádiótávcső adatait kombinálják. A cél a műszer méreteinek megnövelése. Erre azért van szükség, hogy még nagyobb szögfelbontást érjenek el, vagyis még finomabb részleteket tanulmányozhassanak az égi rádióforrásokon. A VLBI-antennák közti távolságot (a bázisvonal hosszát) a Földön maga a bolygó mérete korlátozza. A felbontás további növelésére úgy nyílik mód, ha a hálózat egyik elemét egy műholdra helyezzük. Ez az űr-VLBI. Az első, kifejezetten erre a célra készült űreszköz a japán HALCA volt, amelyet 1997-ben állítottak pályára. (Ugyancsak Japánban készül az ASTRO-G, amellyel kapocsolatban újabban technikai és pénzügyi nehézségek is felmerültek, ezért 2016 előtt nem valószínű, hogy elkészül.)
Az űr-VLBI célpontjai fényes, kompakt (vagyis kis tartományból nagy teljesítménnyel sugárzó) rádióforrások. Ilyenek az aktív galaxismagok (kvazárok), a mézerek (a lézerekhez hasonló fizika elven, de a rádiótartományban működő források) és a pulzárok (forgó, periodikus rádióimpulzusokat kibocsátó neutroncsillagok). Ezeknek a kutatásával számos asztrofizikai problémára kereshetjük a választ: milyen a szupernagy tömegű fekete lyukak közvetlen környezete, mi a forrásokból eredő rádiósugárzás eredete, hogyan fejlődtek a kvazárok az univerzum történetének különböző szakaszaiban, hogyan lehet ezeket az objektumokat a kozmológiai modell meghatározására használni. A napjainkban különösen népszerű kutatási témák (sötét anyag, sötét energia, gravitációs fizika, gammakitörések, a nagyenergiájú kozmikus sugárzás forrásai) mind-mind szerepelnek a tudományos célok között.
(Fantáziakép: Űrcsillagászati Központ, Lebegyev Fizikai Intézet)
A RadioAstron műhold, fedélzetén egy a Föld körüli pályán kinyitandó, 10 m-es átmérőjű paraboloid antennával, mostanra lényegében elkészült. Rendben folynak az előzetes földi tesztmérések, és fel tudják majd dolgozni a műholdon és a Föld felszínén elhelyezett rádióteleszkópok együttes mérési adatait is. Egyelőre a legnagyobb gondot az okozza, hogy a hatékony működéshez szükség volna még legalább egy műholdkövető állomásra, a déli féltekén. Előrehaladott tárgyalások folynak Dál-Afrikával, ahol Pretoria mellett lehet a RadioAstron új, Oroszországon kívüli követőállomása. Erre azért van nagy szükség, mert a fedélzeten mért adatokat azonnal, valós időben le kell sugározni a Földre. Így akkor sem vész el a megfigyelésre szánt idő, ha az űreszköz épp nem látható az északi féltekéről.
Ha a tervek szerint jövő év elején rendben pályára áll a RadioAstron, az első néhány hónapban végzendő tesztek, majd a legfontosabbnak ítélt mérések végrehajtása után pályázati formában megnyitják a részvétel lehetőségét a világ rádiócsillagászai számára is. A tudományos megfigyelések egészen 2015-ig tarthatnak majd.
Frey Sándor
