Fény az alagút végén

Remény van arra, hogy a világnak az űrrepülőgépes utak felújítására nem kell olyan hosszú ideig várnia a Columbia elvesztése után, mint egykor a Challenger katasztrófáját követő időkben. Legalábbis erre enged következtetni a NASA vezetőinek minapi nyilatkozata, miszerint akár még az idén elképzelhető a következő shuttle-start.

December 18. Ezt a merész és egyben bűvös dátumot jelölték meg NASA körökben, mint a Space Shuttle flotta szolgálatba való visszatérésének legkorábbi időpontját. A nyilatkozat ráadásul a meghökkentően merész időjóslás mellett még merészebb terveket is felfedett: 2005 februárjáig még további hat repülést bonyolítana le a NASA, továbbépítendő a Nemzetkozi Űrállomást.

Ez azonban természetesen csak az új, átdolgozott műveleti szabályok szerint történhet meg (és ismerve az űrrepülések metodikáját, egész biztos, hogy a fenti időpont csak elméletben jelent startdátumot, a gyakorlatban ez még többször fog módosulni a repülési tervek kényszerű átdolgozása nyomán törvényszerűen jelentkező – néha öngerjesztő – problémák miatt). Az új műveleti szabályok közül szemelvényszerűen néhány:

1. Megszűnnek az éjszakai indítások. A NASA szeretné, ha a start nappali fény mellett történne a jövőben, hogy a repülés összes fázisában könnyen fényképezhető legyen az űrrepülőgép és ne maradjon rejtve semmilyen menet közben felmerült probléma.

2. A külső üzemanyagtartályt csak az orbitális pálya nappali féltekéje fölött lehetne leválasztani. Ez az intézkedés az előző ikertestvére lenne, ezzel ugyanis az űrrepülőgép kamerái segítségével fel lehetne fedezni olyan esetleges sérüléseket (a levált szigetelőhab nyomán támadt lyukakat), melyek a repülés alatt keletkeztek és veszélyeztethetik az űrrepülőgépet.

Bár a balesetet vizsgáló bizottság tagjai minden nyilatkozatukban szisztematikusan hangsúlyozzák, hogy még nincs közvetlen bizonyíték a szigetelőhab becsapódása és a Columbia tragédiája közötti összefüggésre, a vizsgálatok fő iránya mégis ezen a nyomon indult el. A külső tartály valószínűleg egyébként is a módosítási javaslatok fő célpontja lesz, mivel a testét borító szigetelőhabból az STS-107-en kívül még további hat repülésen váltak le kisebb, nagyobb darabok és ezt a - mostanra halálossá vált – veszélyforrást mindenképpen ki kell küszöbölni. (Mivel a hab minden esetben az űrrepülőgép orrát és a tartályt összekapcsoló tartógerendák bekötési csomópontjának környékéről vált le, így szinte biztos, hogy ezt a helyet fogják újratervezni, olyan megoldást keresve, mellyel itt mellőzhető lesz a hab alkalmazása.)

3. Újraéleszteni tervezik a – Challenger-katasztrófa után szigorúan alkalmazott, majd azóta fellazult - indítás előtti ötletfórumokat. A repülés készenléti felülvizsgálat (Flight Readiness Review) nevű kiadvány szélesebb fórumot fog biztosítani a mérnökök számára, hogy esetleges aggályaikat hivatalos formában hozhassák társaik tudomására (és így nem fogják borzolni a kedélyeket a ki tudja honnan előhúzott többhónapos e-mailek, mint az volt a Columbia esetében is.)

Ezt a metódust kiegészíteni tervezik egy szigorú rendszerrel, mely a repülés ideje alatt előforduló problémák tárgyában nyújt majd „használati utasítást” a repülésirányítóknak (valószínűleg ezzel akarván elkerülni, hogy a repülés előtt is már aggályos szigetelőhab-problémán oly könnyen átlépjenek a földi irányítók, mint tették azt a Columbia esetében).

4. További „vegyes” elképzelések is napvilágot láttak, melyek mind a Columbia tragédiája utáni spekulációkból erednek, és amolyan „elmulasztott lehetőség” szaguk van. A legfontosabb irány ezekben a tervekben az űrállomás felhasználására vonatkozik. Ilyen például az az elképzelés, hogy az ISS-ről a kameráknak követniük kéne a közelükben tartózkodó űrrepülőgépet, hogy ezekről a felvételekről kiderüljön, nem szakadt-e le valami az űrhajóról. Mások pedig az űrállomás készleteinek olyanképpen való feltöltését javasolják, hogy az vészhelyzet esetén az űrrepülőgép személyzetét is be tudja fogadni, míg mentőhajó nem érkezik. Végül egy olyan elképzelés is kibontakozóban van, hogy induláskor mindig két űrsikló álljon készen és így baj esetén a második – teljesen felkészített hajó – azonnal indítható lenne a mentésre. (Persze a megmaradt összesen három példány miatt ez az elképzelés kissé túl bonyolultnak és túl drágának tűnik…)

Dancsó Béla

Cikk nyomtatása
A rovat archívuma

Gyorskereső

Rovatok

Támogatóink

játékbolt ahol gyerekjáték a vásárlás

Tetszik / Like

Kiemelt partnerünk

Űrkörkép 2019