A legfrisebb felvételek a leszállóhely panorámaképét mutatják. A Huygens fedélzetén elhelyezett mikrofon segítségével a titani szelek hangjába is bele lehet hallgatni.
Panorámakép
Színes felszín
Közvetlenül a felszínen
Titani tengerpart
A Huygens fedélzetén egy mikrofon is helyet kapott, amely a szél hangját rögzítette a leszállás folyamán:
Időközben fény derült arra is, hogy parancshiba miatt nem továbbított a Huygens adatokat az A csatornán keresztül a Cassini felé. A B csatorna azonban megfelelően működött, így több, mint 300 felvételt sikerült továbbítani az űrszondának. Eredetileg a két külön kommunikációs csatornára biztonsági okokból van szükség, a Huygens ugyanazokat az adatokat továbbította volna mindkettőn. Ám ez felkínálja azt a lehetőséget is, hogy különböző adatokat továbbítson a két csatornán, így kétszer annyi értékes felvételt és adatot juttathat el a leszállóegység az átjátszóállomásként használt Cassinire.
A szakemberek az utóbbi lehetőséggel éltek, ám sajnos az A csatorna hibája miatt ezek a felvételek elvesztek. A tudományos műszerek mérései azonban mind rendben eljutottak a Földre, kivéve a rádióhullámok Doppler-eltolódását vizsgáló műszer (Doppler Wind Experiment) eredményeit. Elképzelhető azonban, hogy a Huygens földi rádiótávcsővel vett gyenge rádiójelei alapján is elvégezhető lesz ugyanaz a mérés.
Forrás: ESA
A leszállás közben készített felvételekből elkészült az első panorámakép, amely a leszállóhely környezetét mutatja 8 kilométeres magasságból. A többi kép elemzése alapján a leszállóegység a panorámakép közepén látható kiemelkedés felé sodródott, majd végül a jobb oldalon látható sötétebb területeken érte el a felszínt. Ez alapján az oldalirányú szelek nagyságát 6-8 kilométer/óra nagyságúra becsülik. A fehér „csíkok” a szakemberek szerint ködszerű képződmények lehetnek.
A fekete-fehér felvételt a leszállóegység felszínről készített spektrális méréseivel korrigálva a valósághoz hasonló színekben láthatjuk a Titán felszínét.
A tegnapi nap során közzétett egyik felvétel bizarr felszínt tár elénk. A korábban nagyobb tömböknek hitt alakzatokról azonban kiderült, hogy csupán néhány centiméternyi méretűek. A közelben, 85 centiméteres távolságban látható formák mindössze 4 és 15 centiméteres nagyságúak. Anyaguk fagyott szénhidrogének és jég keveréke lehet. Alakjuk meglepően lekerekített, ami eróziós folyamatok, szél, esetleg fluviális folyamatok nyoma lehet.
8 kilométeres magasságban készült felvételekből állították össze az alábbi mozaikképet. A világosabb felszíni alakzatok magasabban fekvő területek, amelyekről sötét folyószerű nyomok vezetnek a mélyebben fekvő sötétebb területekhez. A látkép egy tengerparthoz hasonlít, ám ezek egyelőre csupán találgatások. Még azt sem lehet biztosan tudni, hogy folyékony vagy szilárd halmazállapotúak a sötétebb formák.
-
- A radar visszhangja [mp3, 441 Kb]
Újabb szenzációs felvételt tett közzé az Európai Űrügynökség, amely ezúttal a leszállóhely közvetlen környezetét mutatja.
