Az amerikai-szovjet holdexpedíciós verseny (1. rész)

Négyrészes sorozatunk elején a holdexpedíciós előkísérletekről, a holdűrhajókról ejtünk szót.

1961-ben az első szovjet emberes űrrepülés megindította az újabb nagy fejezetet: az emberes holdrepülések versenyét. John Kennedy amerikai elnök 1961. májusi kongresszusi beszédében elmondta, hogy utasította az amerikai űrhajózási hivatalt, a NASA-t, hogy még abban az évtizedben amerikai űrhajósoknak kell leszállniuk a Holdon. Ez az elnöki bejelentés indította el hivatalosan az Apollo holdexpedíciós programot. A szovjetek „felvették” az odadobott kesztyűt és ezzel megindult a második holdverseny, amelyben az utolsó percig bizonytalan volt, hogy melyik ország űrhajósai jutnak el először a Holdhoz. A versenyben a szovjetek azonban két megengedhetetlen hibát követtek el: mintegy tizedannyi pénzt biztosítottak a Hold-expedíció előkészítésére, mint az amerikaiak, és nem az addig sikeres Koroljov-csapat kapta a megbízást a szovjet holdi hordozórakéta és űrhajó építésére.

Koroljovnak kétfrontos harcot kellett vívnia egyrészt saját, szovjet konkurensével, Vlagyimir Cselomejjel, másrészt az amerikaiakkal. A katonai űrfejlesztésekben jelentős szerepet vállaló Cselomej, aki a Proton hordozórakéta-család megalkotásában jeleskedett, mintegy két éven át volt a szovjet holdexpedíció főtervezője. Cselomejék tervezték a katonai elfogó műholdat, amelyet 1963–64-ben Poljot néven mint sok pályaváltoztatást végrehajtó műholdat ismert meg a világ. Ebből a tervezőirodából kerültek ki a szovjet katonai űrállomások és szállító-ellátó űrhajók.

A Cselomej-iroda által tervezett szovjet-orosz Proton katonai hordozórakéta 1965-ös kétlépcsős, 1967-es háromlépcsős és mai négylépcsős változata.

Érdekes és jellemző, hogy a hatvanas évek szovjet pártvezetőjének, Hruscsovnak a fia, Szergej Hruscsov mérnökként a Cselomej-tervezőirodában dolgozott. 1964 végén, miután októberben leváltották Ny. Hruscsovot a főtitkári posztról, hivatalosan is indulhatott Koroljovék holdexpedíciós programja. Ennek célja kettős volt: egyrészt a Holdhoz jutni és azt körülrepülni három egységből álló „űrvonattal”, másrészt a Hold felszínére juttatni szovjet űrhajósokat, mégpedig 1967-68-as határidővel. A tervek szerint többszöri rakétaindításokkal vitték volna pályára a Szojuz űrhajó korai változatát, egy kozmikus gyorsító fokozatot és egy hajtóanyag-tároló tankert is. A Föld körüli pályán összekapcsolt űrhajórendszer indult volna a Holdhoz két vagy három űrhajóssal, és onnan a parancsnoki kabinban tértek volna vissza a Földre. A Koroljov-terv második célja pedig az volt, hogy a kétszemélyes parancsnoki űrhajóval és az egyszemélyes Hold-leszálló űrhajóval − természetesen az amerikaiakat megelőzve − szovjet kozmonauta lépjen a Hold felszínére.

A Koroljov által 1963-ban tervezett „űrvonat”, amellyel 2-3 űrhajós repülte volna körül a Holdat. Középen látható a kozmikus gyorsító fokozat (kék), jobbra a tanker (sárga-zöld) és balra a Szojuz űrhajó korai változata. (Ennek a Szojuznak a terveit kapták meg a kínaiak és ezért ilyen formájú az ő űrhajójuk.)

Megismerve a Cselomej-iroda Proton hordozórakétáját, Koroljov úgy döntött, hogy ezzel a hordozórakétával küldik a Zond űrhajót a Hold-körülrepülési programra, miután a holdexpedíciós tervekből sikerült Cselomejevéket „kifúrniuk”.

(Folytatjuk!)

Horváth András

Kapcsolódó cikkek:
A szovjet holdi meglepetés elmaradt
Az amerikai-szovjet holdexpedíciós verseny (2. rész)
Az amerikai-szovjet holdexpedíciós verseny (3. rész)
Az amerikai-szovjet holdexpedíciós verseny (4. rész)