Az előzetes terveknek megfelelően december 12-én útnak indítják a Galileo navigációs műholdrendszer négy új tagját.
A felbocsátás helye az eddig megszokottak szerint a francia guyanai Kourouban lesz, ahol az Arianespace vállalat Ariane-5 rakétájával fogják közepes magasságú (23 500 km) Föld körüli pályára állítani a műholdakat.
A hordozórakéta és a műholdak ugyan már egy hónapja az indítás helyszínén tartózkodnak, azonban a műholdaknak az Ariane-5-höz való illesztésük előtt még több teszten kellett átesniük annak érdekében, hogy az indításért felelős mérnökök megbizonyosodjanak afelől, hogy semmi károsodás nem érte a műszereket az indítás helyszínére vezető út során.
A sikeres ellenőrzést követően a műholdak csatlakoztatása következett a kioldást vezérlő adapterhez, amit az úgynevezett fit-check folyamat követett, amely során a szakemberek a megfelelő mechanikus és elektronikus kapcsolódást vizsgálták a műholdak és az adapter között. Ezután a műholdakat kellő mennyiségű üzemanyaggal is ellátták annak érdekében, hogy a szükséges pályamódosításokat a tervezett 12 éves üzemidő alatt el tudják végezni.
A Galileo műholdak az űrközpont S1A szerelőcsarnokában. (Kép: ESA / CNES / Arianespace / Optique video du CSG / S. Martin)
A műholdak ellenőrzésével párhuzamosan az Ariane-5 ES hordozórakéta előkészítése is zajlott, a két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát (SBR – Solid Rocket Boosters) már csatlakoztatták is a kriogén első fokozathoz (EPC – Cryotechnic Main Stage). Az előkészületek következő lépése a tárolható hajtóanyagú fokozat (EPS – Storable Propellant Stage) felhelyezése volt, amelynek a fő feladata, hogy az űrben az első fokozat leválását követően a műholdakat a megfelelő pályára juttassa. Ennek a fokozatnak a hajtóanyaga monometil-hidrazin (MMH) és nitrogén-tetroxid (N2O4), ami egyben meg is különbözteti az Ariane-5 ES változatát az Ariane-5 ECA-tól, ugyanis az előbbi típus kriogén felső fokozatot (ESC – Cryotechnic Upper Stage) használ folyékony hidrogénnel és oxigénnel, emellett leginkább távközlési eszközök geostacionárius pályára való állítására alkalmazzák.
Az Ariane-5 hordozórakéta összeszerelése a francia guyanai űrközpontban. (Kép: ESA / CNES / Arianespace / Optique video du CSG / S. Martin)
A végső ellenőrzéseket követően a rakétát elszállítják a felbocsátás előtti utolsó tartózkodási helyére, ahol a műholdakat tartalmazó platformot egy védő orrkúpban felhelyezik a rakéta tetejére.
A műholdakat fedő orrkúp szétválása a felbocsátást követően. (Fantáziakép: ESA)
Az Arianespace Ariane-5 hordozórakétáinak idén a Galileo kvartett Föld körüli pályára állítása lesz az utolsó küldetése, ez a típus idén már 5 sikeres felbocsátást tudhat maga mögött, egyenként 2-2 műholddal. A december 12-i indítás az eddig 18 műholdból álló Galileo konstellációt 22 tagúra fogja növelni, ami újabb nagy lépést jelent a globális lefedettséget jelentő 24 (plusz 6 tartalék) műholdból álló teljes konstelláció irányába.
(Együttműködő partnerünk: Galileo blog, BFKH FTFF Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Két Galileo hold érkezett Francia Guyanába
Galileók a tesztpadon
Nyolc új Galileo hold épül
A Galileo életre kel!
Galileo – négyszer
Belül már Galileo
Az új Galileo műholdnégyes készen áll a startra (ESA)
Nem csak a Föld körüli pályán bővül, de a itt „lent” is terjed az európai műholdas navigációs rendszer.
