Az Envisat műholdképén az észak-amerikai Nagy-tavak közül hármat láthatunk.
Az Egyesült Államok és Kanada határvidékén fekvő öt nagy tóból az alábbi képen a Huron-tó (balra), az Erie-tó (alul) és az Ontario-tó (jobbra) fért el. Míg az előbbi kettő részben jégel borított, s a dél felől jövő hóviharok fehér takaróval borították el őket, addig az Ontario-tó vize lényegében jégmentes, a felvételen sötétkék színű.
(Kép: ESA)
A Nagy-tavakat szokás a gleccserek ajándékaként is emlegetni, ami keletkezésül körülményeire utal. A területen mintegy százezer éve alakult ki az utolsó nagy gleccser, a közel 4 m vastag Laurentide. A lassan mozgó jég vájta ki a későbbi tavak medrét is. A 14 ezer évvel ezelőtt melegedni kezdő klíma hatására a mélyedéseket olvadékvíz töltötte ki. Az összefüggő tórendszer teljes felülete 244 ezer km2, és közel 23 ezer km3 vizet tárol. A tavak – együtt számítva – a legnagyobb földfelszíni édesvízkészletet tartalmazzák, a teljes mennyiség 18%-át. Egyedül a sarki jégsapkákban van több édesvíz, igaz, fagyott állapotban.
A vízi közlekedést, áruszállítást lehetővé tévő tavak jelentős szerepet játszanak Észak-Amerika gazdaságában. Összekötik a nyugati, főleg mezőgazdasággal és bányászattal jellemezhető vidékeket a keleti kereskedelmi központokkal. A nyersanyagszállítási lehetőségek révén alakult ki a térségben a fejlett acél- és autóipar.
Az európai Envisat földmegfigyelő műhold MERIS detektorával készített, eredetileg 300 m-es felbontású felvétel a 2009. február 22-i állapotot mutatja.
Kapcsolódó linkek:
A Nagy-tavak az Envisat képén (ESA)
A képet az európai Envisat mesterséges hold különböző időpontokban készült radarfelvételeiből állították össze.
