A cikkcakkos görbén a napfoltok két hónapra összesített számát adtuk meg. A legnagyobb érték 170 (2000-ben), míg a legkisebb 10 körül volt (2007-ben). A napfolttevékenység erősen befolyásolja az Űrállomást ért galaktikus eredetű (GCR) és a Naptól származó sugárzásokat, de nem egyformán. Többnyire a növekvő számú napfolt az ún. napszél növekedésével jár, ami a galaktikus eredetű, a Föld felé tartó sugárzást mintegy elfújja (például ez hozza létre az üstökösök csóváját), míg a Napból közvetlen felénk tartó részecskék száma növekedhet, de ez függ a mágneses viharok kialakulásától is.
A mostani expozíció ez év tavaszán kezdődött: május 15-én juttatták föl a detektorcsomagokat a Progressz M-60-as űrhajóval, hogy közel fél évet töltsenek az űrben. A cél most nemcsak az ISS belsejében kialakuló sugárzási tér vizsgálata, hanem a különböző laboratóriumok által használt mérőeszközök és módszerek eredményeinek összevetéséből optimalizálni a mérési eljárásokat. A programban 12 kutatócsoport vett részt a világ minden tájáról, különféle mérési technikák alkalmazásával (szilárdtest nyomdetektor, termolumineszcens detektor, nukleáris emulzió).
A detektorokat a fenti fotón látható BRADOS-dobozban helyezték el. A dobozt az alábbi képen látható orosz Matroshka-R nevet viselő gömb-fantom közelébe telepítették a Zvezda (Csillag) nevű szervíz modulban.
Ezek miatt a kísérlet a száraz BRADOS-6 megnevezés mellett a Matroshka-R/Space-Intercomparison-2 nevet is megkapta. A BRADOS doboz a kazahsztáni Földet érés után először Moszkvába kerül, majd a szétszerelést követően a magyar detektorok visszatérnek Budapestre kiértékelésre, talán karácsonyi ajándékul.
Pálfalvi József
Kapcsolódó cikkek:
Űrbéli Fantomas harmadik kalandjára indul
Megosztás:
