A Cassini folytatja útját a Szaturnusz holdjai és gyűrűi között. Legutolsó fotótémája a Hyperion hold volt.
Az 1848-ban felfedezett Hyperion egy viszonylag nagy (266 km átmérőjű), szabálytalan alakú test a Szaturnusz rendszerében, amely közel másfél millió kilométeres átlagtávolságban járja útját a bolygó körül. Az eleddig egyetlen kép a Voyager 2-től származott negyedszázaddal ezelőttről, ahol egy olyan égitest képe bontakozott ki, amely mintha egy kettétört test egyik darabja lenne. Legnagyobb krátere 120 kilométer széles és 10 kilométer mély.
A Cassini június 9-11 között már másodszor járt a hold közelében. Az első találkozás képei a Voyager kezdetleges minőségével „vetekedett”, de a mostani a Cassini többi felvételéhez méltó látványt nyújt. A képen kevésbé látszik a hold alakja, de a két és fél napos fényképezési program végén összeállt egy animáció, amely felfedi a teljes topográfiát. A töredezett alakú test kaotikus rotációt végez pályáján, ezt örökítette meg most a Cassini felvételsorozata. A fényképeken egy minden korábban meglátogatott égitestnél töredezettebb, csipkézettebb felszín bontakozik ki, melyet megannyi becsapódás alakított.
A Hyperionnak érdekes, szivacs kinézetű felszínt kölcsönöztek a becsapódások. De ami még érdekesebb, hogy a kis holdnak nemcsak a kinézete, hanem a belseje is szivacsszerű. Mérések alapján a sűrűsége a vízjégnek mindössze a 60 %-ra rúg. Eszerint a hold belsejében hatalmas üregeknek kell lenniük, ami tényleg szivacsszerűvé teszi. A közelebbi vizsgálatra egyébként két és fél hónap múlva kivételes alkalom mutatkozik. Akkor mindössze 510 km-es távolságban fog elsuhanni a Cassini a Hyperion mellett.
(Képek: www.ciclops.org).
A Cassini szonda legutóbbi képein kettős felfedezés látható: a Titan egy feltételezett szénhidrogén tava és az azt tápláló felhők. 
