Az Envisat sorsáról
(Rovat: Katasztrófák ellen, Európai űrpolitika , Envisat - 2019.10.29 07:15.)

Szakértők szerint az űrszemét legveszélyesebb darabja az ESA hét éve üzemképtelen Envisat műholdja. Kockázatos lenne kivárni azt a 150 évet, mire magától megsemmisül.

Az ESA Envisat műholdja 2002-es felbocsátásától kezdve 10 éven át szolgálta a műholdas környezet-megfigyelés ügyét. Még kifogástalanul működött, amikor már felmerült a kérdés, mi lesz/legyen a sorsa, ha egyszer már nem fog működni. A kockázatokról részletes elemzést olvashatnak korábbi cikkünkben. Mint az írásból kiderül, a legnagyobb veszélyt nem az jelenti, hogy becslések szerint mintegy 150 év múlva a nyolctonnás, 26 méter hosszú műhold nagyobb darabjai a Földre zuhanhatnak. (Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a 2013-ig meghosszabbított küldetés a műhold meghibásodása miatt idő előtt, 2012-ben véget ért, a műhold 150 éves várható élettartamára vonatkozó becslés hibája jóval nagyobb egy évnél.) Sokkal nagyobb baj, hogy nem elhanyagolható az ütközések kockázata, és ha akár csak egy ütközés bekövetkezik, akkor a keletkező törmelék megnöveli a további ütközések kockázatát. A veszélyt felismerve az elmúlt években több ötlet is felmerült, hogyan kellene az Envisatot letéríteni közel 800 km magas napszinkron pályájáról, és – a sok tonnás műholdak esetében szokásos gyakorlatot követve – irányítottan a Föld légkörébe vezetve megsemmisíteni. Azért sem érdemes a döntést soká halogatni, mert az üzemképtelen műhold anyaga a világűr körülményei közt egyre ridegebbé válik, így egy esetleges ütközés esetén nő a darabolódás veszélye.

Az ESA óriás környezetvédelmi műholdja, a 2002-ben indított és 2012-ig működő Envisat. (Fantáziarajz: ESA)

Az első figyelmeztetések és bírálatok már az Envisat üzemképtelenné válásának évében megérkeztek. 2012 őszén, a Nápolyban tartott IAC kongresszuson világűrjogászok „időzített bombának” nevezték az Envisatot, és bírálták az ESA-t, amiért nem hagyott a műhold fedélzetén elég üzemanyagot ahhoz, hogy a légköri megsemmisülést eredményező pályára lehessen állítani. Az ESA akkor azzal védekezett, hogy az Envisatot 1987–90 között tervezték, amikor az űrszemét problémáját még nem tartották olyan súlyosnak, mint a 2010-es évek elején, továbbá a műhold indításakor még nem születtek meg az ENSZ űrszemétre vonatkozó ajánlásai, amelyeket csak 2007-ben fogadott el a COPUOS. (E szabályozás értelmében a felbocsátónak gondoskodnia kell arról, hogy az üzemképtelen műholdat olyan pályára állítsák, amelyen 25 éven belül megsemmisül a légkörben.) Arra viszont rámutatnak a szakértők, hogy amennyiben az Envisat vagy annak valamely leváló darabja nekiütközik egy aktív műholdnak, és abban kárt okoz, akkor a jelenleg érvényes világűrjogi szabályozás értelmében az ESA felelős a károkozásért.

Az Envisat megsemmisítésére vonatkozó első javaslat nem sokkal a műhold működésének befejezése után Kanada részéről érkezett. A Kanadai Űrügynökség felajánlotta, hogy az űrben dolgozó robotkarok építése során szerzett tapasztalataikat hasznosítva megépítenének egy ESA küldetés számára egy robotkart, amely alkalmas lenne az Envisat megragadására. Ha az ESA jóváhagyta volna a küldetést, akkor Kanada 2017–2021 között megépítette volna a robotkart, és 2021-ben elindulhatott volna a küldetés az Envisat befogására és megsemmisítésére. A karral azt a gyűrűt lehetett volna megragadni, amellyel indításakor a hordozórakétához rögzítették a műholdat. A robotkar alkalmas arra, hogy akkor is biztonsággal megragadja az Envisatot, ha az forog.

Az e.Deorbit műhold robotkarjával a startkor a hordozórakétához kapcsoló gyűrűnél fogva ragadhatná meg az Envisatot. (Kép: ESA / David Ducros, 2016)

Az ESA a Clean Space kezdeményezése keretében 2018-ban vetette fel az e.Deorbit küldetést, amelynek célja az űrszemét nagy darabjainak eltávolítása lenne. Felmerült, hogy a küldetés első célpontja éppen az Envisat befogása és légkörbe vezető pályára térítése lehetne. A tervek szerint az e.Deorbit 1,6 tonnás műhold lesz, amelyet 2025-ben Vega rakétával indíthatnának az Envisat befogására. Végleges döntés még nincs, mindenesetre a 300 millió eurós tervet idén év végén az ESA Miniszteri Tanácsa elé terjesztik jóváhagyásra.