Egyetemi beszélgetés a magyar űrkutatásról
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar - 2018.11.30 10:15.)

A hazai űrkutató szakma jeles képviselői cseréltek eszmét a Műegyetemen a magyar űrkutatás helyzetéről és jövőjéről.

Amint arról előzetesen hírt adtunk, november 28-án pódiumbeszélgetés volt a magyar űrkutatás helyzetéről a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME), amelyen részt vett Ferencz Orsolya, a magyar űrkutatás vezetőjévé a közelmúltban kinevezett miniszteri biztos, a hazai űrszakma több más kiválósága, a BME hallgatói és számos érdeklődő.

Az eseménynek otthont adó BME nevében Kovács Kálmán, az egyetem Egyesült Innovációs és Tudásközpontjának (EIT) igazgatója (a Magyar Asztronautikai Társaság tiszteleti tagja) köszöntötte a résztvevőket, aki elmondta, hogy a magyar űrtevékenységben az idén végrehajtott szervezeti átalakításoknak köszönhetően új helyzet állt elő, ami indokolttá teszi, hogy a szakma képviselői egy asztalhoz ülve eszmecserét folytassanak a jövőről, az új lehetőségekről. Az EIT igazgatója köszönetet mondott az Egyetemi Kozmosz Kör tagjainak a rendezvény lebonyolításában nyújtott segítségükért.

A pódiumbeszélgetést az eseménynek otthont adó BME nevében Kovács Kálmán, az Egyesült Innovációs és Tudásközpont igazgatója nyitotta meg.

Nemcsak a pódiumbeszélgetés szólt a jövőről, hanem bizonyos értelemben a bevezetőként elhangzott két szakmai előadás is, hiszen a jövő évtized közepéig kell várnunk arra, hogy a közelmúltban elindított BepiColombo űrszonda elérkezzék úti céljához és megérkezzenek az első tudományos eredmények. A BepiColombónak azonban nemcsak a jövője hosszú, a múltja sem sokkal rövidebb. Mint az Szalai Sándor, az MTA Wigner Kutatóközpont emeritus professzora és az SGF Kft. vezetője előadásából kiderült, már az elsőként kitűzött startidőpont óta is egy évtized telt el, a küldetés ötletének megszületése óta pedig csaknem kettő. Szalai Sándor részletesen beszélt a küldetés európai szondájára (MPO) kerülő SERENA műszerről, azon belül a PICAM részecskedetektor elkészítésében az általa képviselt intézet és cég közreműködéséről, amiről korábbi cikkünkben részletesen olvashatnak. A kettős szonda japán egységében (MMO) is volt magyar közreműködés, nevezetesen az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoportja, valamint velük szoros együttműködésben a BL Electronics Kft. részéről. Előbbi képviseletében Steinbach Péter, a csoport tudományos főmunkatársa beszélt a PWI plazmahullám-kísérletről. Elmondta, hogy európai és japán hullámkísérletek együtteséről van szó, amelyek nyolc nagyságrend széles frekvenciatartományt fognak át (kb. 0,1 Hz és 10 MHz között). Ez lesz az első hullámkísérlet a Merkúrnál, alapvető cél a plazmakörnyezet legfontosabb jellemzőinek, így sűrűségének, összetételének és hőmérsékletének meghatározása, de emellett elméleti megfontolások alapján a különböző plazmajelenségek széles körére is számítanak. Nagy kérdés persze, hogy a Merkúr igazolja az elméleteket, vagy olyan jelenségeket is sikerül felfedezni, amire a kutatók nem is számítanak. A PWI kísérletben a magyar szakemberek fejlesztették az ISDM (Intelligent Signal Detecting Module) intelligens jelfelismerő moduljához a szoftvert. A modul tesztelését korábban a két intézmény együttműködésében fejlesztett SAS műszer Csibisz és Relek (Vernov) műholdakon a világűrben járt példányaival szerzett mérési adatokkal végezték.

A hazai űrszakma kiválóságai mellett a BME több hallgatója és számos érdeklődő volt kíváncsi az eszmecserére.

Ezután került sor a pódiumbeszélgetésre, az előzetes program szerinti résztvevőkkel, annyi eltéréssel, hogy Kovács Kálmánt akadályoztatása miatt a Wigner FK-ból Vizi Pál, a MANT elnökségi tagja helyettesítette. A résztvevők nyolc különböző intézményt képviseltek, a kormányzat, egyetemek, kutatóintézetek és az űripar képviselői egyaránt kifejthették véleményüket. Mégis a hazai űrkutatási ismeretterjesztést legfontosabb feladatának tekintő Magyar Asztronautikai Társaság képviselete volt a legerősebb, hiszen a pódiumbeszélgetés résztvevői között Társaságunk két tiszteleti tagja és két elnökségi tagja is jelen volt, akik így munkahelyük mellett a MANT-ot is képviselték.

Ferencz Orsolya, a KKM miniszteri biztosa, a hazai űrtevékenység új irányítója két, több évtizedes szakmai múlttal rendelkező képviselője, Gschwindt András (b) és Szalai Sándor (j) között.

Cikkünk terjedelme nem engedi meg a hosszú és tartalmas eszmecsere részletes ismertetését, az amúgy is a Kozmosz Kör jóvoltából teljes terjedelmében megtekinthető. Cikkünkben inkább csak főbb témakörönként egy-egy fontosabb gondolatot említünk meg. A beszélgetés egészét tekintve talán azt érdemes kiemelni, hogy bár a résztvevők a kutatás és az ipar legkülönbözőbb területeit képviselték, mégis a legtöbb kérdésben a teljes vagy szinte teljes nézetazonosság, egyetértés jellemezte a megnyilvánulásokat. Az oktatást tekintve egyetértettek a megszólalók abban, hogy a magyar űrkutatás fejlődésének komoly akadálya a jól képzett szakemberek hiánya, mert a fiatal diplomásokat különböző okokból nehéz az űrtevékenység területére vonzani. (Itt érdemes közbevetőleg megjegyezni, hogy bár a beszélgetés során nem hangzott el, de a MANT Elnöksége – átérezve a téma horderejét – éppen e hónapban hozta létre a Társaságon belül az Űr(felső)oktatási Munkacsoportot. – B.E.) Az ipar rendelkezésére álló eszközöket illetően szóba került a tesztelés, tesztberendezések telepítésének fontossága, ami beruházás-igényes, mégis nélkülözhetetlen, ugyanakkor a hazai ipar egészének minél szélesebb körű összefogásával törekedni kell a meglévő eszközök minél jobb kihasználására. A nemzetközi kapcsolatok terén az orosz kapcsolatok megerősítését, a NASA kapcsolatok felelevenítését és új ázsiai kapcsolatok megteremtését szorgalmazták. (Furcsa, de kevés szó esett az ESA-kapcsolatokról, pedig attól, hogy „bent vagyunk”, még nem dőlhetünk hátra, ott is van tennivaló bőven. – B. E.)

Nem csak villamosmérnökök fejtették ki véleményüket a magyar űrtevékenység helyzetéről, hanem az űripar, az egyetemi és a kutatói szféra különböző területein dolgozó, az űrtevékenység sokszínűségének megfelelően különböző szakmai háttérrel rendelkező kollégák is.

Teljes volt az egyetértés abban, milyen fontos a hazai űrtevékenység ismertségének növelése, a hatékony kommunikáció, sőt, egyik elnökségi tagunk még azt is megemlítette, milyen fontos szerepe van/lesz/lehet ebben a MANT-nak. (Ha a lelkesedést és a szavakat sikerülne tettekre váltani, akkor mostantól a hazai szakemberek sorban állnának az Űrvilágnál és az űrkutatás népszerűsítését felvállaló nyomtatott lapoknál, hogy eredményeikről, újdonságaikról, munkájuk érdekességeiről beszámolhassanak… Bár úgy lenne! – B.E.) A résztvevők egyértelműen pozitív fejleményként értékelték, hogy az űrtevékenység felügyelete a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz került, méghozzá miniszteri biztos felügyelete alatt. Ugyancsak pozitívan értékelték, hogy az űrtevékenységet egy időben minisztériumi főosztályként irányító, majd osztállyá degradált szervezeti egység (egykori nevén: MŰI) visszakaphatta főosztályi rangját. Legtöbben a nemzetközi kapcsolatok bővítése szempontjából értékelték kedvezőnek az új helyzetet, de a KKM előtt álló legfontosabb feladatként megfogalmazódott egy több évtizedes probléma orvoslásának igénye is. Annak az ellentmondásnak a feloldását kérték az űripari és űrkutató szakemberek, hogy a minisztériumi struktúrákban az anyagi támogatás egy–két éves futamidejű pályázatok formájában szerezhető meg, az űrprogramok azonban minimum több éves, de mint például a BepiColombo esete is mutatja, gyakran több évtizedes finanszírozást, kötelezettségvállalást igényelnek.

A rendezvény végén a beszélgetés résztvevői a hallgatóság soraiból kapott kérdésekre válaszoltak.