Az első GLONASSZ-K2 műhold
(Rovat: Orosz alkalmazási holdak, Navigáció és térképészet - 2023.08.08 07:15.)

Hosszadalmas késések után felbocsátották az orosz navigációs műholdak új típusának első képviselőjét.

A start egy Fregat végfokozattal felszerelt Szojuz-2.1b rakétával történt. A helyszín az észak-oroszországi Pleszeck, az időpont augusztus 7-én magyar idő szerint 15:20 volt. A műhold hivatalos jelölése GLONASSZ-K2-13L (katonai sorszámozással pedig Kozmosz-2569). Ez az első K2 sorozatú műhold az orosz hely- és időmeghatározó rendszer – leegyszerűsítve az „orosz GPS” – űreszközeinek sorában. A K2 műholdaktól a kettős – katonai és polgári – felhasználású navigációs műholdrendszer pontosságának javulását várják, de ehhez természetesen több új generációs műhold felbocsátására lesz szükség, amelyek fokozatosan leváltják az amúgy is elöregedő régebbi példányokat.

Egy GLONASSZ-K2 műhold a Föld körül. (Fantáziakép: Resetnyev)

A GLONASSZ K2 sorozatának bemutatkozására mintegy évtizedes késéssel került sor, nem utolsósorban a nyugati szankciók miatt is. A gyártó Resetnyev vállalat 2016 közepén jelentette be, hogy megkezdték az első K2 műhold hőmérsékleti és vákuumtesztjeit, bár tervezett startidőpontot akkor nem mondtak. Mindez már 7 évvel ezelőtt volt. Egy 2018. júniusi cikkünkben 2020-ra tervezett startdátumról tudósítottunk, de nem sokkal később már 2022-t jelöltek meg lehetséges indítási évnek. A Szojuz-2 hordozórakéta mellett szóba jött még a felbocsátásra az Angara rakéta használata a távol-keleti Vosztocsnij űrközpontból. Tavaly év vége felé végül pályára állították az utolsó még raktáron levő példányt a régebbi M sorozatból, hogy ezentúl a K (K1) és a most bemutatkozó legújabb K2 szériára koncentráljanak. A fejlesztéssel kapcsolatos hírek és előrejelzések szövevényes történetéből hardver- és szoftverproblémák miatti, egymásra rakódó késések rajzolódnak ki. A jelenlegi szándékok szerint 2030-ig akár 15 új generációs GLONASSZ műhold is pályára kerülhet.

A GLONASSZ műholdak navigációs rádiójeleiket közepes magasságú Föld körüli pályákról sugározzák. A rendszer kifejlesztését az 1970-es évek Szovjetuniójában kezdték, az első GLONASSZ műhold 1982-ben állt pályára. Teljes kiépítettségében a rendszer három különböző pályasíkban elosztott 24 működő műholdat számlál, ezekkel globális lefedettséget lehet nyújtani a megfelelő vevőberendezéssel rendelkező felhasználóknak. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a GLONASSZ 1993-ban Oroszország fölött regionális, majd 1996-ra globális lefedettséget ért el. Az igen gyorsan tönkremenő űreszközök pótlását azonban nem sikerült megoldani, így 2001-re mindössze 10-re csökkent az aktív GLONASSZ holdak száma. A továbbfejlesztett, második generációs GLONASSZ-M sorozat prototípusa 2001-ben, első „igazi” tagja pedig 2003-ban startolt. Ezzel 3-ról 7 évre nőtt az orosz navigációs űreszközök tervezett élettartama. A megélénkült aktivitás elérte célját, a rendszer 2011-re ismét teljes kiépítettséggel működhetett. A GLONASSZ legújabb, K sorozatú holdjainak remélt élettartama már 10 év. Közülük az elsőt 2011-ben bocsátották fel – igaz, hogy utána hosszú szünetek következtek és az idő alatt is főleg az M széria példányaival pótolták az elöregedő és a szolgálatból kieső műholdakat.