Thai és tajvani műhold indult
(Rovat: Navigáció és térképészet, Kis űreszközök nagy szerepe , Európa igáslovai a világűrben - 2023.10.09 12:15.)

A rakéta az európai Vega könnyű hordozórakéta volt, a két nagyobb űreszköz mellett tíz apró európai CubeSat is pályára került.

(Kép: ESA / CNES / Arianespace / Optique vidéo du CSG / S. Martin)

A startra két napos késéssel, magyar idő szerint október 9-én 3:36-kor került sor a Francia Guyanában fekvő kourou-i űrközpont ZLV indítóállásából. Az elsődleges teher (a nagyobb méretű és tömegű) THEOS-2 (THailand Earth Observation System-2) nevű földmegfigyelő műhold. A másodlagos teher a FORMOSAT-7R (TRITON) nevű, tajvani GNSS reflektometriai műhold, melytől azt várják, hogy segít javítani a tájfunok mozgásának és intenzitásának jobb előrejelzését. A Vega rakéta VV23 jelzésű repülése során, egyfajta „potyautasként” az SSMS-5 (Small Satellites Mission Service) küldetés keretében tíz különféle európai CubeSat is indult.

A THEOS-2 elődje, a THEOS indítását még 2008. október 1-jén, az Oroszország déli részén fekvő Jasznij indítóhelyről egy korábbi ballisztikus rakétából ukrán–orosz együttműködéssel átalakított (hol van már ez a világ?!) Dnyepr hordozórakéta végezte. A föld alatti rakétasilóból indított háromfokozatú Dnyepr az űreszközt 680 km magas napszinkron pályára juttatta. A műhold később saját hajtóműveinek segítségével valamivel magasabb, 800 km-es pályára emelkedett. Működésének évei alatt felvételeket készítettt a földfelszínről. Thaiföld bármely részét két naponként figyelhette meg. Azt a műholdat az európai Astrium (mely ma már az Airbus DS része) vezetésével gyártották, és a thaiföldi geoinformációs és űrtechnológiai fejlesztési ügynökség (Geo-Informatics and Space Technology Development Agency, GISTDA) üzemeltetette. A felvételeket térképészeti, mezőgazdasági célra, a földhasználat változásainak megfigyelésére, árvízvédelemre, a tengerparti zónák megfigyelésére használták. A THEOS fekete-fehér kamerája 2 m-es, a színes 15 m-es felbontású képeket szolgáltatott.

A THEOS indítása után 9 évvel született meg a döntés az utódról, majd 2018 júniusában a thai kormány alá is írta a szerződést az Airbus DS-szel. A tényleges munkát a brit SSTL végezhette el. A THEOS-2 projektre az ázsiai ország kormánya közel 240 millió dollárt szánt, azzal, hogy abból képzéseket, képességfejlesztést és technológia transzfert is biztosítani kell, annak érdekében, hogy fejlődjön az ország űripara. Ez utóbbi többek között azt jelentette, hogy thai mérnökök részt vettek a műhold, a vevőállomások és a geoinformációs rendszer fejlesztésében, valamint az elkészült űreszköz tesztelésében.

Az új THEOS-2 az SSTL CARBONITE műholdplatformján készült, kamerájának felszíni felbontása 1 méter. A kétirányú telemetriai és követő (TMTC) rendszer az S-, míg a távérzékelt adatok lesugárzására szolgáló adó az X-sávban üzemel. Ez utóbbi legnagyobb adatátviteli sebessége 140 Mbit/s. A fő hasznos tehernek számító nagyfelbontású kamerán kívül a műholdon elhelyeztek a hajó- és repülőforgalmat követő AIS/ADS-B transzpondereket, valamint egy közelebbről meg nem nevezett szervezet ismeretlen célú kísérleti berendezését. A műhold induló tömege 450 kg, tervezett élettartama 10 év.

A kisebbik – de így is közel 300 kg tömegű – űreszköz a TASA (korábban NSPO) tajvani űrügynökség GNSS reflektometriai műholdja. A most indított FORMOSAT-7R (vagy TRITON) a FORMOSAT-7 / COSMIC-2 konstellációhoz kapcsolódik. A hold négy legfontosabb berendezése a fedélzeti számítógép (OBC), a elektronika vezérlő rendszere (PCU), a fedélzeti GPS/GNSS vevő (GPSR) és egy száloptikás giroszkóp (FOG). A GPS/GNSS műholdakról a Föld felszíne felé sugárzott jel az útjába eső tájfuncellák felhőinek felső vagy oldalsó részeiről visszaverődik. A TRITON ezen gyenge jeleket veszi, és a visszaverődés jellemzőiből azután a meteorológusok meg tudják állapítani a tájfunok kiterjedését, mozgási irányát és meg tudják becsülni növekedésüket.

Bár a fenti videó csak eredeti nyelven hallgatható, ennek ellenére érdemes megnézni, mert egy angol nyelven feliratozott animációval elmagyarázza, hogy a GNSS jelek visszaverődése a felhőkről hogyan teszi a FORMOSAT-7R számára mérhetővé a tájfunok jellemzőit. (Forrás: TASA / YouTube)

A Vega rakéta orrkúpja alatt „társbérlőként” Föld körüli pályára juttatott CubeSatok közül a 3 egységes (3U) osztrák építésű PRETTY (Passive ReflecTomeTrY) készítéséről öt évvel ezelőtt részletesen írtunk. Mellette spanyol (három ANSER), holland (CSC-1 és -2), észt (ESTCube-2), francia (N3SS) és belga (PROBA-V-CC) készítésű CubeSatok startoltak, a luxemburgi MACSAT kísérleti távközlési (IoT) műhold építéséről peedig 2021-ben ugyancsak szót ejtettünk már. A közel poláris napszinkron pályák 560 km magasan húzódnak.

Miután az új Ariane-6 bemutatkozása 2024-re csúszik, a mostani volt az idei év utolsó indítása a Dél-Amerikában fekvő európai űrközpontból.