Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Az űrtávközlés műszaki oldalai (3. rész)
(Rovat: Lássuk és halljuk egymást - 2020.08.15 07:15.)

Sorozatunk folytatásában a műholdas műsorszóró szolgáltatás fejlődéséről olvashatnak.

A műholdas műsorszóró szolgálat jellemző felhasználási területe a műholdas televízió- és rádió-műsorszórás.

A televízió az információ globális elterjesztésének legfontosabb eszköze. Bolygónk több mint egymilliárd háztartásában van televíziókészülék, és ezek az otthonok együttesen több mint 25 000 TV-csatornán sugárzott műholdas műsor vételére képesek. A televízióműsorok közvetlenül az otthoni vevőkészülékekre történő továbbítása a műholdas kommunikáció egyik legsikeresebb kereskedelmi alkalmazása.

A műholdas műsorszórás előnye, hogy egy műholdról lényegesen nagyobb – akár földrésznyi – terület fedhető le. Ugyanakkor a magasabb frekvenciasáv miatt több műsor továbbítható egyidejűleg, mint a földfelszíni műsorszórásban, így sokkal több, változatosabb műsor vételére nyílik lehetőség. A műholdas műsorszórás hajnalán ez óriási előrelépést jelentett a földfelszíni műsorszórással szemben. E technikai megoldás jelentős előrelépést jelentett a média területén, elsőként kötöttek össze kontinenseket valós időben. Milliók követhették John F. Kennedy temetésének közvetítését 1963-ban. Lehetővé tette olyan szuperkoncert megszervezését is, melyet másfél milliárd néző követhetett egyenes adásban. 1985-ben a Live Aid koncertet két fő helyszínen, a londoni Wembley Stadionban, és a philadelphiai John F. Kennedy stadionban tartották egy időben.

A kezdetben analóg műholdas műsorszórást ma már felváltotta a digitális műholdas műsorszórás, ami további lehetőségeket rejtett magában. Szabadon fogható és fizetős (kódolt) adásokkal egyaránt találkozhatunk, elektronikus műsorújság és gyermekzár alkalmazására van lehetőség, illetve rendelkezésünkre állhat akár a nyelvválasztás is.

A műholdas műsorszóró csatornákat a következő módon lehet venni:

  • kábelhálózatok a világ minden tájáról, amelyek földfelszíni kábelszolgáltatásaik révén újra elosztják a műholdas csatornák tartalmát az előfizetők számára;
  • műsorszóró hálózatok szerte a világon, amelyek műholdat használnak a műsor elosztására leányvállalataik számára egy országban vagy régióban, akik ezt követően terjesztik ezt a tartalmat;
  • közvetlen otthoni hozzáférést biztosító (DTH) cégek, amelyek műholdjaikkal a TV-csatornák közvetlen eljuttatását végzik az előfizetőik otthonába.

A műholdas szolgáltatás kulcsszerepet játszik az élő események közvetítésében, például a hírek (helyszíni tudósítások) és különböző sportesemények (pl. nemzeti, kontinens- és világbajnokságok, olimpia) videotartalmának átvitelében. A világ legnagyobb sport- és hírüzeneteit műholdas csatornákon keresztül továbbítják a TV-hálózatokhoz, hogy a kábeltévé szolgáltatók továbbadják azokat.

Kezdetben a műholdas műsorszóró TV-programokat állandó helyű műholdas szolgálat (FSS) keretében továbbították viszonylag kis adóteljesítménnyel, ezért nagyméretű vevőantennákra volt szükség.


Közvetlen műholdas műsorszóró vétel

Ennek következménye, hogy a kezdeti időszakban a TV-műsorok a kábeltévé szolgáltatás keretében terjedtek el és az egy-két földfelszíni TV-program vétele helyett nagyszámú műsor vételére lett lehetőség. Az első műholdas TV-rendszerek a gyengébb analóg jeleket fogadtak a C-sávban (4–8 GHz) az FSS típusú műholdaktól, nagyméretű 2–3 méteres parabola antennákat igényelve. Következésképpen ezeket a rendszereket „nagy tányéros” rendszereknek nevezték el, drágábbak és kevésbé népszerűek voltak. A műholdas televíziós ipar az Egyesült Államokban ezért először a kábeltelevíziós iparágból fejlődött ki, mivel a kommunikációs műholdakat a televíziós műsorok elosztására használták.

1979-ben a szovjet mérnökök kifejlesztették a moszkvai rendszert és elindították a Gorizont kommunikációs műholdakat. Felszerelték őket nagyobb teljesítményű fedélzeti transzponderekkel, így a lefelé irányuló kapcsolatok parabolaantennáinak mérete 4-re és 2,5 méterre csökkent.

1981 és 1985 között a műholdas TV-rendszerek száma növekedett, ami az előfizetési díjak csökkentésének köszönhető. 1984-ben 500 ezer előfizető volt az Egyesült Államokban.

A korai rendszerek analóg jeleket használtak, de ma már a modern rendszerek olyan digitális jeleket alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a modern televíziós standard nagyfelbontású televíziós csatornák továbbítását, a digitális műsorszórás jelentősen jobb spektrális hatékonysága miatt.

A modern rendszerek jeleit kommunikációs műholdakról továbbítják a Ku-sávú frekvenciákon (12–18 GHz), csak a magasabb frekvencia miatt a vételhez már csak egy méternél kisebb átmérőjű parabolaantennára van szükség. Egy tipikus műhold legfeljebb 32 Ku-sávú vagy 24 C-sávú transzpondert tartalmaz, a transzponderek sávszélessége 27–50 MHz között van. A műholdas műsorszórásra kidolgozott DVB-S szabvány specifikációit 1994-ben fogadta el Genfben a Digital Video Broadcast Konzorcium, és az első DVB-sugárzási szolgáltatásokat Európában 1995 tavaszán kezdte meg a franciaországi Canal Plus fizetős televíziós szolgáltató. Azóta egy újabb, DVB-S2 szabványt is kidolgoztak.

(Folytatjuk a szabályozási elvek kidolgozásának bemutatásával!)

Dr. Pados László, Dr. Vári Péter

<< előző rész | következő rész >>

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2021