ERS-2: itt a vég
(Rovat: Környezetünk védelme - 2024.02.22 15:00.)

Az előrejelzéseknek megfelelőan február 21-én belépett a sűrű légkörbe és közel három évtized után megsemmisült az egykori innovatív európai földmegfigyelő műhold.

Mint ahogy bő egy héttel ezelőtt mi is megírtuk, az 1995-ben indított, 16 éven át aktív, a maga idejében úttörőnek számító európai földmegfigyelő műhold, az ERS-2 (European Remote Sensing Satellite-2) pályamagassága immár olyan alacsonnyá vált, hogy küszöbön állt a megsemmisülése a légkörben. Az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei akkor február 20-a környékére becsülték a vég beteljesülésének dátumát, menet közben pedig egyre pontosították az előrejelzéseket. A tényleges légkörbe lépésre végül február 21-én magyar idő szerint 18:17 körül került sor, a helyszín a Csendes-óceán északi része fölött volt. Semmilyen, az esetleg a felszínig is eljutó darabjai által okozott kárról nem érkezett jelentés.

Az ERS-2-ről, mint hamarosan megsemmisülő „szellemműholdról” január 29-én készítette ezt a képet egy másik műhold fedélzetén működő kamera. Az elmúlt időszakban több hasonló felvételt is nyilvánosságra hozott az ausztrál HEO cég. (Kép: HEO)

A hasonló felszereltségű, 1991-ben indított és 2000-ig működött ERS-1 műholddal együtt az ERS-2 hosszú időn át gyűjtött alapvető megfigyelési adatokat a szilárd földfelszínről, az óceánokról, a sarkvidéki jégtakaróról és a légkörről. Ezek rendkívül értékesek az éghajlatváltozással kapcsolatos jelenségek tanulmányozásához. A műholdas adatokat számos természeti katasztrófa esetén is alkalmazták a következmények felmérése és elhárítása érdekében. Fontos öröksége még az ERS holdaknak, hogy megalapozták számos későbbi és mai modern földmegfigyelő műhold programját, megfigyelési módszereit és műszerezettségét.

Az ESA 2011-ben határozta el, hogy az eredetileg csupán 3 éves aktív élettartamra tervezett, annak végül több mint ötszörösét teljesített műholdját minél előbb eltávolítja a pályáról, hogy felelős módon csökkentse az ütközésveszélyt és az űrszemét keletkezését az alacsony Föld körüli pályák térségében. Ennek érdekében végső lekapcsolása előtt csökkentették a pályamagasságát. A természetes fékeződési folyamatok mostanra vezettek el odáig, hogy az immár inaktív és nem irányítható űreszköz eljusson a légkör sűrű rétegeiig. Február 21-én gyorsan lecsökkent a magassága 80 km-re, amely már nem csak hogy túl alacsonyan húzódik egy teljes Föld körüli keringés megtételéhez, de ott megkezdődött a műholdtest szétdarabolódása is. A visszatérést nemzetközi megfigyelési kampányban figyelték.

A kontroll nélküli légköri visszatérés az elhasznált alacsony pályás űreszközök megsemmisítésének (pontosabban megsemmisülésének) bevett módszere volt eddig. Ha olyan műholdról van szó, amelyet még tudnak irányítani, akkor lehetőleg a Csendes-óceán déli része fölött, a lakott területektől a lehető legtávolabb léptetik a légkörbe. Ezzel tovább csökkentik annak az amúgy is alacsony valószínűségét, hogy a felszínt elérő, lehulló darabok kért vagy sérülést okozzanak. Az űrkorszak elmúlt közel 67 éve alatt a becslések szerint több ezer tonna emberek által felküldött „anyag” jutott így vissza a Földre, de ezzel kapcsolatban keletkezett emberi sérülésről eddig nem tudni. Ahogy szaporodik az űrszemét a Föld körül, úgy változnak a módszerek is: az ESA elkötelezett a Föld körüli térség használatának hosszú távon is fenntartható módja mellett, ezért meghirdette a „zéró űrszemetelés” politikáját (ESA Zero Debris approach). Ez azt jelenti, hogy törekszenek egyrészt az űrszemét keletkezésének az elkerülésére, másrészt – amikor csak mód van rá – a már nem használt eszközök aktív, irányított módon történő eltávolítására. Minderre a partner űrügynökségeket is biztatják.