Tengeri halálzónák
(Rovat: Környezetünk védelme - 2010.08.06 08:30.)

A világ egyre több pontján olyan kevés az oldott oxigén a tenger mélyén, hogy az élőlények számára a víz már nem biztosítja az életfeltételeket.

Az oxigénhiányos „halálzónák” száma és kiterjedése az elmúlt fél évszázad során robbanásszerűen nőtt. Az alábbi világtérképen vörös körök szimbolizálják az ilyen területek helyét és nagyságát (a legnagyobb körök tízezer km²-nek felelnek meg). A kis fekete pontok olyan halálzónákat jelölnek, amelyek kiterjedése még nem pontosan ismert.

(Kép: NASA EO / R. Simmon, J. Allen / adatok: R. Diaz, Virginia Institute of Marine Science / NASA GSFC Ocean Color team / Socioeconomic Data and Applications Center)

Nem véletlen, hogy ezek a területek a nagy népsűrűségű és fejlett gazdaságú kontinensek partjai mentén találhatók, elsősorban Európa és Észak-Amerika mellett. (A térképen a népsűrűséget a barna különböző árnyalataival jelezték, a maximum 100 ezer fő/km².) A termőföldekre juttatott műtrágyák egy részét a folyók bemossák a tengerekbe, ahol ezek az anyagok elősegítik az algák növekedését. Amikor az algák elpusztulnak, maradványaik lesüllyednek a mélyebb vizekbe, ahol bomlásnak indulnak, miközben a folyamatban részt vevő mikrobák elhasználják az oxigént. A jelenséget sokszor halak és más vízi élőlények tömeges pusztulása kíséri.

Európa halott vizei a fenti térkép kinagyított részletén. Ezeken a helyeken már nem él meg a mélytengeri élővilág.

A műholdképek segítségével természetesen nem láthatnak a tengerek mélyére, de azt kimutathatják, hogy a felszíni vizekben mennyi szerves anyag található. A térképen a kék szín árnyalatai erre utalnak: minél sötétebb a kék, annál nagyobb a szerves anyag koncentrációja. (Az adatokat a NASA Aqua műholdjának MODIS detektorával gyűjtötték.) Előfordulnak természetes úton létrejövő oxigénszegény zónák is. Ilyen például a Bengál-öböl, vagy Dél-Afrika atlanti-óceáni partvidéke, ahol a feláramlás a jellemző. Itt azonban az élővilág alkalmazkodott az időnként fellépő oxigénhiányhoz. Ha azonban az emberi mezőgazdasági tevékenység „rásegít”, akkor a nagyobb területekre terjedhet ki a halálzóna.