AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (43. rész): S eljutunk napjainkig
(Rovat: Kontinensünk űrtörténelme - 2003.10.21 22:48.)

Miközben az ESA jövőjének nagy kérdéseiről tárgyaltak a tagállamok, miközben veszélyben volt a három legnagyobb ESA-vállalkozás (Hermes, Columbus, Ariane-5), az ESA tovább dolgozott azon programok tervezésén, melyek napjainkra válnak egyre jelentősebbé.

Az európai űrkutatás történetét leíró sorozatunk hamarosan elérkezik napjainkig. Amik a kilencvenes évek elejét a jelennel összeköti (főbb pontokban):
- a Nemzetközi Űrállomás-program (a Columbus űrmodul, a Raffaello, Donatello és Leonardo tehermodulok és a „Cupola”),
- az európai űrszondák (Mars Express, SMART-1, Rosetta),
- az Ariane-5 és a Vega hordozórakéták,
- a készülő ATV teherűrhajó,
- az ARD tudományos-technikai visszatérő műhold, valamint
- a jövő kilátásai (az ESA keleti bővítése, további európai országok űrkutatása, az Aurora-program).

Az Űrvilág oldalain azonban a felsoroltakból már többször is foglalkoztunk a Vega és az Ariane-5 rakétákkal, a Mars Express és Rosetta űrszondákkal, így azok leírásáról e sorozatban eltekintünk. Mivel a közeljövőben sorra kerülő küldetések (Venus Express, Columbus, Cupola, stb.) talán részletesebb kifejtést igényelnek, ezért azokkal azok aktualitásakor, de mindenképpen sokkal részletesebben fogunk foglalkozni.

Néhány érdekességet azonban még mindenképpen érdemes kiemelni. Az ukrán kutatók között felvetődött, hogy egy pólusok fölött keringő holdszondát építsenek és juttassanak el a Holdig Ciklon rakétával. A kb. 300 kg tömegű ukrán űrszonda a pólusok jégkészletét mérné fel. (A terv természetesen nincs a megvalósítás fázisában.) Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy korábban (1961-ben) az ESRO is tervezett egy Lunar Probe nevű holdszondát. Pontosabban egy európai szimpóziumon, Londonban felvetették, hogy Európa is vegye fel a versenyt legalább valamilyen formában a Holdért. Tulajdonképpen ennyi volt a felvetés. Később kidolgozták a részletesebb terveket is egy leszállóegység küldésére, de a probléma felvetésénél sokkal több nem történt.

A sorozat célja az volt, hogy eljussunk az európai űrtevékenység hajnalától egészen napjainkig. Viszont a ma is folyó űrprogramok leírása nem egy történeti cikksorozatba való, hiszen azok a programok ma is meghatározzák az európai űrpolitika fejlődését. Ezen programokról az aktualitások között állandóan be fogunk számolni.

Nehéz megtalálni a hidat napjaink és a „múlt” között, talán nem is lehet. Mégis találtam egy akkoriban talán nem olyan jelentősnek ítélt adatot. Egy 1992. március 16-án kelt levélről van szó. Véleményem szerint ez az időpont lehetne a tulajdonképpeni „dátumválasztó”, ami egyszersmind két korszak határa is az űrkutatásban. Március 16-án az Orosz Űrügynökség főigazgatója, Jurij Koptyev, és az Enyergia vállalat vezetője, Jurij Szemjonov levelet írtak Daniel Goldin NASA-igazgatónak. Azt a javaslatot tették, hogy a tervezett amerikai Freedom (Szabadság) és a szintén még csak tervezés alatt álló orosz Mir-2 (Béke) űrállomásokat a tervezőasztalon rajzolják át egy papírra, s a modelleket tolják össze, azaz a két tervet egyesítsék, és a két űrhatalom építsen ki együtt egy közös űrállomást. S mivel a Freedom terveiben eleve szerepeltek már a majdani európai és japán modulok, ezért így létrejöhetne egy új, nemzetközi űrállomás. A felvetést Borisz Jelcin azonnal támogatásáról biztosította, amerikai részről később Clinton elnök mondott igent.

Ki gondolta volna, hogy egy levélnek ekkora hatása lesz?