| Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
Ázsiai mozaik – 2024. szeptember Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének önálló cikkekhez rövid, ám talán mégis érdekes híreit tartalmazza. Ez alkalommal egy hosszabb indiai beszámolót olvashatnak. Erősödő együttműködés az Egyesült Államok és India között Ahogy az egy szeptember 18-i sajtótájékoztatón elhangzott, a világ két legnagyobb demokráciája az elmúlt pár évben fokozta a kooperációt. Az egyik első jelentős lépés a NASA–ISRO Synthetic Aperture Radar (NISAR, apertúraszintézises radarral felszerelt földmegfigyelő műhold) közös megvalósítása. A program – ahogy arról már többször beszámoltunk – jól halad, bár az idénre tervezett startot a nyáron eltolták 2025 februárjára. 2022 óta él egy bilaterális szerződés a két ország között az űr-helyzettudatosság (space situational awareness) területén, melynek keretében a két űrügynökség és a két ország magánvállalati futtatnak különféle projekteket a kiberbiztonság és az űrbéli „szeméttermelés” csökkentése kapcsán. A két leglátványosabb terület azonban a személyzetes űrtevékenységhez kötődik.
A magyar és lengyel űrhajóssal indulhat a második indiai a világűrbe, aki korábban Csillagvárosban (ld. a fenti csoportképet), jelenleg az Axiom Space-nél és a NASA-nál készül a repülésre. Az űrutazásra kijelölt katonai pilóta (Shubhanshu Shukla, a kép bal szélén) és tartaléka (Prasanth Nair, mellette) egyaránt megkapják a Crew Dragon pilótaképzést. Ez az Indiai Űrügynökség (ISRO) számára rendkívüli fontossággal bír, hisz mindkét jelölt tagja a hazai fejlesztésű Gaganaján (Gaganyaan) űrhajó négyfős berepülőcsapatának. Megállapodás van arról is, hogy az indiai űrhajó majd csatlakozik a Nemzetközi Űrállomás „amerikai oldalához”. Ez az ázsiai ország saját modulűrállomásának fejlesztése szempontjából fontos, hisz így az ISRO éles tapasztalatot szerezhet a megközelítés és dokkolás technikájából. (Igen, olvasóink kitaláták, mind a Gaganján űrhajót – a lenti képen –, mind pedig az indiai űrállomást „ISS-kompatibilis” dokkolórendszerrel fogják ellátni!) A másik együttműködési terület pedig az Artemis-program. Ebben immár India is résztvevő. A mai elképzelések szerint a Gaganján továbbfejlesztett változata alkalmas lesz a Hold körüli Gateway miniűrállomásra személyzetet és utánpótlást szállítani. Cserébe valamikor az ország űrhajósa égi kísérőnk felszínére is eljuthat (bár ezt saját erőből is szeretnék megvalósítani).
A sajtótájékoztatót egyébként annak okán rendezték, hogy az indiai kormány űrkutatás és űrtevékenység tárgykörben tartott ülésén…
…jóváhagyták a következő évek zászlóshajó projektjeit
Ez azt jelenti, hogy immár szabad az út a Csándráján-4 (Chandrayaan-4, alul balra) holdi talajminta-visszahozatali, valamint a VOM (Venus Orbiter Mission) Vénusz-orbiter számára. Az előbbire 21 milliárd rúpiát (kb. 253 millió dollárt), az utóbbira pedig 12,36 milliárd rúpiát (kb. 149 millió dollárt) különítettek el. A VOM esetében a fenti összegen belül maga az űrszonda 8,2 milliárd rúpiás költséget képvisel, a többi a földi infrastruktúra fejlesztésére és az indításra fordítódik. A Csándráján-4 (két LVM-3 – korábbi nevén GSLV Mk.3 – rakétával!) legkorábban 2027-ben startolhat, az indiai Vénusz Orbiter (alul jobbra) pedig 2028 februárjában hagyhatja el a Földet. Feladata lesz vizsgálni a forró bolygó légkörét, geológiáját és fejlődését, de foszfint (egyfajta lehetséges biomarkert) is keres majd a légkörben.
Érdekes módon az ISRO és a Japán Űrügynökség (JAXA) együttműködésében készülő Lunar Polar Exploration Mission (LUPEX, lent) egyelőre vár a „szabad jelzésre”, de legalább Indiában már átnevezték. Új neve Csándráján-5 (Chandrayaan-5).
Szintén zöld lámpát kapott a személyzetes űrprogram következő fontos eleme, az első kísérleti űrállomásmodul, a BAS-1 (Bharatiya Antariksh Station-1), amely a modulűrállomás (BAS) első, önálló működésre is képes eleme lesz – azonnal két (!) dokkolóegységgel (egy elöl, egy hátul). A Szaljut-6-ra hajazó, ám annál jóval kisebb méretű és tömegű modul feladata lesz az irányítási, életfenntartási, űrséta-, dokkolási és üzemanyag-áttöltési feladatok és eljárások gyakorlása, egyúttal a későbbi modulűrállomás alapját is képezi majd. (A modulűrállomás további elemeinek egyelőre nincs költségvetési fedezete.) A BAS-1 (lent) legkorábban 2028 decemberében startolhat, és a személyzetes űrprogram nyolcadik startjaként tartják nyilván. Négy indítással számolnak 2026 végéig a Gaganján program keretében, majd négy további „technológiai demonstrátor” starttal, melyek már a BAS megvalósításához szükségesek. (A 4+4 repülés között lesz szuborbitális, és orbitális, illetve automatikus és személyzetes egyaránt. – A szerző megj.) Amennyiben a BAS-1 sikeres lesz, akkor a harmincas években startolhatnak a további modulok. A terv az, hogy a 400 km magasan keringő modulűrállomás össztömege elérje az 52 tonnát. A teljes kiépítés legkorábban 2035-re várható.
Az új feladatokhoz természetesen nagyobb költségvetés is jár. Ennek megfelelően a Gaganján jelenleg érvényes büdzséjét 111 milliárd rúpiával megemelték, így az jelenleg már 201 milliárd rúpia.
A negyedik zászlóshajó projekt az NGLV (Next Generation Launch Vehicle) nevű, következő generációs és részben újra felhasználható rakéta megvalósítása. Erre mind a BAS fenntarthatósága, mind pedig a legkorábban 2040-re tervezett, saját eszközökkel megvalósítandó személyzetes holdraszállás miatt van szükség. Az NGLV-nek a tervek szerint a jelenlegi LVM-3 által indítható tömeg háromszorosát kell pályára emelnie, másfélszeres költséggel. (Nyilván ez utóbbi nem lenne reális, ha az eszközök jelentős része nem használható fel többször…) A projektre most 82,4 milliárd rúpiát különítettek el, a fejlesztési fázis részeként 8 év alatt három különféle kísérleti indítással számolnak. A fenti összegnek a fejlesztéseket, a szükséges létesítményeket és a három (nem szolgálati, hanem teszt-) indítást kell tartalmaznia. A 93 méter magasnak megálmodott rakéta meglepő módon „keresztnevet” is kapott: Soorya. Rendszerbe állítása viszont már csak a harmincas években várható. | |||
|