Tíz éve a Szaturnusz körül
(Rovat: Cassini, Távoli világok kutatói , Huygens - 2014.07.07 07:07.)

2004. július 1-jén fékezett le és állt pályára a gyűrűs óriásbolygó körül a Cassini-űrszonda.

Pontosabban a Cassini-Huygens, ugyanis akkor még nem vált le a Titan holdra később szerencsésen leszállt európai szonda, a Huygens. Az amerikai vezetéssel, jelentős olasz hozzájárulással készült Cassini – amelynek programjában más országok is részt vettek és vesznek, így magyar kutatók is – olyat hajtott végre egy évtizeddel ezelőtt, amit addig még egyetlen űreszköz sem: pályára állt a Szaturnusz körül, hogy a bolygót, a környezetét és a holdrendszerét vizsgája számos tudományos műszerrel, valamint képeket készítsen. Akkor legfeljebb még csak remélhették, hogy a program ilyen hosszúra nyúlik, és még tíz év elteltével is javában tart.

(Kép: NASA / JPL-Caltech)

Az eredetileg tervezett élettartam 4 év volt. Azóta a NASA már három alkalommal hosszabbította meg a programot. A dolgok jelenlegi állása szerint még három évig marad aktív a még most is kitűnő „egészségben” levő Cassini-szonda a Szaturnusznál. Így sikerül a Napot mintegy 30 év alatt megkerülő óriásbolygót és holdjait a keringési periódus több mint egyharmadában megfigyelni, adatokat gyűjtve az évszakos változásokról is.

Nehéz lenne itt a Cassini eddigi összes fontos eredményét felsorolni, illetve látványos felvételei közül mindet megmutatni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy hivatkozhatunk az Űrvilág korábbi cikkeire, amelyekből egy kisebb válogatás az oldal aljáról közvetlenül is elérhető. Ha mégis ki kéne emelni néhány dolgot, mindenképpen a jeges Enceladus hold déli pólusvidékéről feltörő gejzírek felfedezése és tanulmányozása lenne az első. A gejzírekről – amelyek miatt a szonda pályáját is újratervezték – kiderült, hogy főleg vizet, de szerves molekulákat is tartalmaznak. Feltételezik, hogy anyaguk az Enceladus kérge alatti folyékony vízóceánból származhat.

A Cassini és a Huygens segítségével rengeteg információt gyűjtöttek a sűrű légkörrel borított Titan holdról, a Szaturnusz legnagyobb kísérőjéről. Kiderült, hogy időjárása számos, a földire emlékeztető jelenséget produkál. Esik ott eső, fúj a szél, a felszínen pedig tavak, tengerek is találhatók. Igaz, a körforgásban a Titanon nem a víz, hanem szénhidrogének vesznek részt. A főleg metánból álló légkörben és a felszínen sokféle szerves molekula fordul elő. Kémiai szempontból a Titan a Naprendszer egyik legösszetettebb égitestje, a Föld mellett.

Ezen a 2005 januárjában készült Cassini-képen alul a Mimas hold látható. A háttérben a Szaturnusz bolygó fényes korongja, amelyre a gyűrűk árnyéka vetül. A kép a szonda keskeny látószögű kamerájával infravörös, látható és ultraibolya tartományban készült felvételek kombinációja, amelyen igyekeztek a valóságoshoz közeli – bár meglepően kékes – színeket kikeverni. (Kép: NASA / JPL / SSI)

A Cassini sok időt töltött a Szaturnusz egyedi gyűrűrendszerének tanulmányozásával. Az egyik legújabb eredménye szerint talán egy új holdacska kialakulását sikerült megfigyelnie. Ugyancsak fontos célja volt az űrszonda vizsgálódásainak az óriásbolygó légköre. Hosszú időn át követte az északi pólus környékén megfigyelhető, hatszögre emlékeztető alakú áramlásrendszert. Ez, valamint más poláris légköri jelenségek, a mindkét féltekén előforduló „hurrikánok” jelentik a következő három év egyik kiemelt célpontját. Mire a Cassini befejezi hosszú küldetését, talán arra is fény derül, hogyan keletkeznek és maradnak fenn hosszú ideig a bolygó légkörében ezek az alakzatok.

A különösen termékeny tudományos program „fináléja” eddig nem látott izgalmakat tartogat. 2016 végétől kezdődően a Cassinit kockázatosabb, egyre alacsonyabb pályákra irányítják. Elrepül az északi pólusvidék fölött, megközelíti a legösszetettebb F-gyűrűt. További méréseket végez az Endeladus gejzírjeivel kapcsolatban, és eljut a bolygó és a legbelső gyűrű közötti térségbe is. Itt 22 alkalommal halad át, mígnem végül egyre alacsonyabbra jutva, a Szaturnusz légkörében megsemmisülve végzi.