Űr-mentőszolgálatra lehet szükség
(Rovat: Az emberi élet védelme, Űrturisták és magánűrhajók - 2024.01.16 07:15.)

Minél több ember jár a világűrben, annál valószínűbb, hogy valakinek baja eshet. Egy új tanulmány szerint egy űr-mentőszolgálat létrehozása segíthet.

A földi mentőszolgálatok tevékenysége az extrém körülményekre is kiterjed, a nyílt óceánon bajba jutott hajósok mentésétől a lakatlan területen szerencsétlenül járt repülőgépek személyzetig. A világűrre azonban nem. Márpedig az űrturizmus elterjedésével párhuzamosan a közeljövőben egyre több ember jut a világűrbe, könnyen előfordulhat tehát, hogy valakinek segítségre lesz szüksége. A nonprofit Rand Corporation közelmúltban készített tanulmánya (Select Space Concepts for the New Space Era) szerint egy létrehozandó űrmentési szervezet (Space Rescue Service) kellően erős jogosítványok birtokában alkalmas lehet az alacsony Föld körüli pályán, sőt akár a Holdon bajba került emberek mentésére.

A világűrben szabadon lebegő űrhajós. (Fantáziakép: Devrimb via iStock / Getty Images Plus)

A tanulmányban megállapítják, hogy számos kérdés vár még tisztázásra, például az, hogyan hangolható össze ez a tevékenység az ENSZ világűrjogi egyezményeinek előírásaival, ki vállalja a felelősséget a mentések során, honnan lehet előteremteni a finanszírozást és milyen technológiákat lehet használni a mentésekhez. A tanulmány egyik szerzője, Jan Osburg azonban kijelentette, biztos abban, hogy ezek az akadályok legyőzhetők, és a szolgáltatásra lesz igény, ugyanis minél több ember jut ki a világűrbe, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valaki sürgős segítségre szorulhat.

2023 augusztusáig 700-nál kevesebb ember járt a világűrben, függetlenül attól, hogy a világűr határára és az űrrepülés tényére melyik definíciót fogadjuk el. Többségük hivatásos űrhajós, de szép számmal vannak már közöttük űrturisták, akik saját zsebből fizették űrrepülésük költségét, továbbá az űrrepülésüket kereskedelmi alapon végrehajtók, akik kapnak ugyan speciális felkészítést, mégsem tekinthetők hivatásos űrhajósnak. Utóbbi csoportba tartoznak az Axiom Space kereskedelmi alapon szervezett repülései a Nemzetközi Űrállomáshoz, valamint az Inspiration–4 küldetés résztvevői, akik egyaránt a SpaceX Crew Dragon űrhajójával repültek.

A világűrben járt emberek közül 21-en veszítették életüket küldetésük teljesítése közben (bár ez a szám függ a világűr határának és az űrrepülésnek a definíciójától). Tucatnyian kerültek vészhelyzetbe űrrepülésük során, elég csak a legemlékezetesebb, kis híján tragédiával végződő Apollo–13 vagy Gemini–8 repülésekre gondolni. A tragédia vagy a vészhelyzet sokszor másodpercek leforgása alatt alakul ki, de Osburg szerint legalább egy olyan esetet ismerünk az űrhajózás történetében, amikor a Space Rescue Service vagy egy hasonló szolgálat számára elég idő állt volna rendelkezésre ahhoz, hogy az űrhajósok életét megmentsék: nevezetesen a Columbia űrrepülőgép katasztrófájakor.

A NASA Atlantis űrrepülőgépe (az előtérben) a Kennedy Űrközpontban az STS–125 küldetésre indulása előtt. A háttérben a másik indítóállásban az Endeavour készenlétben áll, hogy szükség esetén mentést végezzen. Miután az Atlantis sikerrel teljesítette feladatát, az Endeavourral az STS–126 repülést hajtották végre. (Kép: Future)

Egy átfogó mentőszolgálat számos eleme máris létezik, például a Nemzetközi Űrállomáson a hozzá kapcsolódó űrhajók folyamatosan készen állnak arra, hogy szükség esetén mentőűrhajóként használni lehessen őket. Hasonló kezdeményezés volt, amikor a Columbia katasztrófája után előírták, hogy minden küldetés idején készenlétben kell állnia egy másik űrrepülőgépnek, hogy szükség esetén mentésre induljon. Ma már ugyanez a készenléti szolgáltatás a Falcon-9 rakétákkal is biztosítható lenne.

Osburg reálisan értékelve a jelenlegi helyzetet úgy látja, hogy bármiféle űr-mentőszolgálat létrehozásáig még legalább egy évtizednek el kell telnie, de a tervezést célszerű máris megkezdeni. Ötleteket lehet meríteni a tengeralattjárók mentésével foglalkozó nemzetközi szervezet (ISMERLO, International Submarine Escape and Rescue Liaison Office) működéséből, vagy a NASA bolygóvédelmi koordinációs irodájának (PDCO, Planetary Defense Coordination Office) munkájából, amely utóbbit a cseljabinszki meteoritbecsapódás után hozták létre a földközeli objektumok (NEO) jelentette veszélyek koordinálására.

A vészhelyzetekre történő felkészítés az űrhajósok kiképzésének fontos része. A képen az STS–118 küldetés három tagja látható (balról jobbra Alvin Drew, Barbara Morgan és a kanadai Dave Williams), akik az indítóállásban bekövetkező zavar esetén a drótkötélpályán lecsúszó kosárban menekülhetnek. (Kép: NASA / George Shelton)

Osburg szerint első lépésként a különböző nemzetközi tanácskozásokon kutatók és mérnökök részvételével azonosítani kell a potenciális közreműködőket és tisztázni kell számos technikai részletkérdést, például a dokkolónyílások szabványosítását. Meg kell állapítani, hogyan illeszkedne a Space Rescue Service működése az űrhajósok mentéséről szóló ENSZ egyezményhez (Rescue Agreement), illetve az Artemis-megállapodásokhoz. A legfontosabb mégis az, hogy az űrturistákat is beleértve a világűrbe indulók figyelmét fel kell hívni a rájuk leselkedő veszélyekre.