Startra készen (2. rész)
(Rovat: Artemis, A Holdnál , Orion, Ares, SLS - 2022.08.27 07:15.)

Rövidesen először emelkedhet a világűrbe a NASA SLS óriásrakétája. Cikkünk első részében az Artemis–1 küldetés legfontosabb céljait és eseményeit foglaltuk össze.

A második részben – ugyancsak Jeff Foust főszerkesztő a Space Review portálon írt cikke alapján – a küldetés további feladatait és a további terveket tekintjük át.

Az SLS rakétát augusztus közepén vitték a Kennedy Űrközpont indítóállásába. (Kép: NASA / Joel Kowsky)

Amint cikkünk első részében szerepelt, az Artemis–1 küldetés legfontosabb feladatai a légkörbe lépés és leszállás, az Orion fő fedélzeti rendszereinek teljes körű ellenőrzése és az űrhajó kiemelése az óceánból. Emellett a „további ellenőrzési feladatok” között felsorolják az egyéb berendezések kipróbálását a radiátoroktól a napelemtáblák végére szerelt kamerákig. Emellett az Orion néhány hasznos terhet is szállít, amelyeket útközben szintén ellenőrizni kell. Fantombábuk testében mérik az űrhajósokat érő sugárzás erősségét, valamint mérik egy, az űrhajósokat a sugárzástól védő mellény hatásosságát. (A kutatási programban magyarok is részt vesznek, az ELKH Energiatudományi Kutatóközpontjából. – A szerk.) Kipróbálják továbbá, hogy működik az Orion fedélzetén az Amazon hangalapú informatikai rendszere, az Alexa.

Az Artemis–1 küldetés az Orion űrhajón és a belsejében helyet kapó berendezéseken kívül 10 potyautas műholdat is magával visz, ezek mindegyike 6 egységes (6U) CubeSat. Az eszközöket a NASA, nemzetközi partnerei (JAXA, ASI) és más szervezetek, amerikai cégek, egyetemek készítették. Egyikük az a napvitorlás, amelyről korábban részletesen írtunk. A CubeSatok sikere azonban nem garantálható, ugyanis a tíz közül csak öt képes feltölteni saját akkumulátorait, a másik öt különböző okok miatt erre nem alkalmas. Az Orion űrhajónak a rakéta orrában történt elhelyezése óta azonban a CubeSatok hozzáférhetetlenek (amint az a potyautasok sorsa lenni szokott), és bár napelemeik vannak, azonban ha időközben az akkumulátorok teljesen lemerültek, akkor nem tudják végrehajtani a pályára állítás utáni első műveleteket. A kritikus helyzetben lévő CubeSatok egyike a holdi hidrogént feltérképező LunaH-Map, és ugyancsak a tölthetetlenek közé tartozik a Team Miles is, amelynek feladata ionhajtóműveinek kipróbálása lesz. Amint a NASA információs ábráján látható, a tíz CubeSatot három részletben, az ábra szerinti A, B és C pontokban, az ábrán látható adagokban indítják útnak.

Az Artemis–1 küldetés főbb eseményei a NASA információs ábráján. A repülés főbb eseményeit (1–17) cikkünk első részében ismertettük. Az ábrán látható, hogy a 10 potyautas CubeSatot három részletben önállósítják (az A, B és C pontokban 6, 3 és 1 CubeSat). (A kép nagyobb változatban: NASA)

Miközben a NASA szakemberei a start előkészületei során az utolsó simításokat végzik, kollégáik az Artemis program folytatását tervezik. Ha az Artemis–1 sikeresen zárul, akkor a következő alkalommal az Orionban már űrhajósok utaznak, de erre leghamarabb 2024 végén kerülhet sor. A NASA egyelőre nem jelentette be, kik lesznek az Orion utasai a Holdat megkerülő Artemis–2 küldetésben, azt azonban tudni lehet, hogy a négy ülés egyikét kanadai űrhajós foglalhatja el. A NASA és a Kanadai Űrügynökség (CSA) megállapodása szerint ez az ellentételezése annak, hogy a CSA készíti a Lunar Gateway űrállomás robotkarját. A NASA illetékese szerint az Artemis–2 űrhajósainak nevét még ez év vége előtt nyilvánosságra hozzák. Annyi biztos, hogy a NASA 2020 végén jelölte ki az Artemis-csapatot (Artemis Team) alkotó 18 űrhajóst, de a NASA képviselője hangsúlyozta, hogy az Artemis-küldetések űrhajósainak kijelölésekor a teljes, 42 fős amerikai űrhajóscsapat minden tagját (és további tíz főt, akiknek a kiképzése még folyik) számításba veszik.

Azt is bejelentették, hogy a NASA a Nemzeti Tudományos Akadémiák ajánlására megváltoztatta az űrhajósok számára előírt maximális sugárterhelési szinteket, pontosabban azonos szintet jelöltek meg a férfi és a női űrhajósok számára. Ez több repülési lehetőséget biztosít az űrhajósnőknek, akik számára korábban alacsonyabb volt a maximális sugárzási szint.

A tervek megvalósulásához azonban első lépésként az Artemis–1 küldetéssel kell bizonyítani, hogy az SLS hordozórakéta és az Orion űrhajó alkalmas az űrhajósok szállítására.

Az Artemis–1 küldetéssel induló 10 CubeSat a következő (az angol Wikipédiában mindegyikről részletes leírás található):

• Near-Earth Asteroid Scout, a NASA napvitorlása egy földközeli kisbolygóhoz
• BioSentinel, a NASA asztrobiológiai küldetése, sugárzásmérés
• LunIR, Lockheed Martin Space, a Hold termográfiai és spektroszkópiai vizsgálata
• Lunar IceCube, Morehead State University, víz keresése a Holdon
• CubeSat for Solar Particles (CuSP), Southwest Research Institute, a napszél részecskéinek és mágneses terének vizsgálata
• Lunar Polar Hydrogen Mapper (LunaH-Map), Arizona State University, hidrogén feltérképezése a Holdon
• EQUULEUS, JAXA és University of Tokyo, a plazmaszféra vizsgálata
• OMOTENASHI, JAXA, „félkemény” leszállás a Holdra, technológiai demonstráció
• ArgoMoon, Argotec és ASI, az ICPS fokozat megfigyelése, miután az Orion levált róla
• Team Miles, Fluid and Reason LLC, Tampa, Florida, ionhajtómű technológiai demonstrációja