Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu) | |||
Égi laboratórium: 25 éve ért véget a Skylab program (3. rész) A szinte működésképtelen Skylab-et pillanatok alatt sikerült kijavítani, hogy aztán az amerikai űrhajósok sorra döntögethessék a rekordokat általa.
Ezzel azonban még mindig nem volt vége a problémáknak, hiszen ahhoz, hogy a Skylab hosszú távon is használható legyen, helyre kellett állítani az energiaellátást is. A napernyő felhelyezésekor Weitz az Apollo kabin ajtajában állva már megpróbálta egy hosszúszárú fogóval kiszabadítani a beszorult napelemtáblát, de a kísérlet akkor kudarcot vallott, így nem maradt más hátra, mint egy páros űrsétával újra kiszállni és megpróbálni eltávolítani a törmeléket. Erre a beköltözés után került sor és teljes sikerrel járt. A Skylab megmaradt napelemtáblája és a napobszervatórium kisebb napelemei elegendő energiát szolgáltattak, a Skylab megmenekült. Mindezek után nekiláthattak az űrhajósok annak, amiért voltaképpen jöttek: az űrbeli életforma kísérleteihez, no meg a Nap és a Föld megfigyeléséhez. A kerékpár ergométer szorgalmas tekerésével, az elektroenkefalográf vizsgálataival és az "alsó testfél szívóhengerben" töltött idővel az emberi szervezet reakcióit vizsgálták a hosszú távú súlytalanság alatt. Csillagászati megfigyeléseikkel (a napobszervatórium 8 műszerének segítségével) a Napról szerzett ismereteket sikerül meghatványozni. Conradék 28 nap után távoztak a kijavított űrállomásról, űrtartózkodási időtartamrekordot felállítva. 1973. július 28.-án startolt a „váltás”, Alan Bean (az Apollo 12 Holdat megjárt űrhajósa), dr. Owen K. Garriott és Jack Lousma. Az ő feladatuk Conradék munkájának folytatása volt azzal, hogy lehetőség szerint megduplázzák az űrállomáson való tartózkodás idejét. De ez a küldetés sem indult simán. A legénységet az űrbeli mozgásbetegség tünetei - levertség, fáradtság, hányinger, hányás - döntötte le lábáról. (Ez a tünetegyüttes többször is jelentkezett (jelentkezik) az űrrepülések történetében és elég kiismerhetetlen, mivel a Földön nem lehet megállapítani kit fog ledönteni a lábáról. Valószínűleg a súlytalanságnak az ember mozgásérzékelő központjára gyakorolt negatív hatásával van összefüggésben. Lefolyása viszonylag gyors és nincsenek mellékhatásai.) A bajok ezután az Apollo űrhajóval folytatódtak. Még a dokkolás során meghibásodott az egyik helyzetszabályzó hajtómű egyik szelepe, amelyen keresztül szivárogni kezdett a hajtóanyag. A szelepet sikerült izolálni, de négy nap múlva egy másik szelep ment tönkre. A probléma komolynak látszott, olyannyira, hogy az űrrepülőtéren el is kezdték egy (mentő) Apollo kabin ötszemélyessé átalakítását és felkészítését két űrhajóssal, hogy szükség esetén visszahozzák Beanéket.
Folytatjuk... Dancsó Béla | |||
|