Mi várható 2024-ben? (3. rész)
(Rovat: A Holdnál, Távoli világok kutatói , A Nap és bolygótestvéreink - 2024.01.11 10:15.)

A holdi ígéretek beteljesülése, űrszondák a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Didymos kisbolygó felé – ezek a ránk váró bolygóközi űresemények 2024-ben.

Évindító sorozatunk mostani harmadik, befejező részében a Föld körüli pályákon túlra indítandó idei küldetéseket gyűjtöttük össze, és röviden megemlítünk a már úton levő űrszondákkal kapcsolatos, 2024-ben esedékes eseményeket, mérföldköveket is.

Kezdjük a Holddal. Már jó néhány éve, hogy a Hold – egyelőre még automata űrszondás – kutatása kiemelt helyen szerepel az előretekintésekben. Ahogy azonban az gyakran lenni szokott az űrkutatásban, a tervek az eredetileg reméltnél lassabban valósulnak meg. Azért 2023-ra mégsem lehet mondani, hogy semmi sem történt, hiszen elindult és le is szállt a Hold déli pólusvidéke közelében az indiai Csándráján-3 (Chandrayaan-3) űrszonda és vele a Vikrám (Vikram) rover. Ugyancsak elindult, már a Hold körüli pályán van, és január vége felé megkísérli a landulást a japán SLIM (Smart Lander for Investigating Moon). Kudarcot vallott viszont az oroszok Luna-25 űrszondája, sima leszállás helyett becsapódott a Holdba. Az Astrobotic tavalyi indításra ígért Peregrine leszállóegységének majdnem sikerült az év vége előtt útra kelnie, de a Vulcan Centaur rakéta bemutatkozó repülése januárra húzódott – mire ez a cikk megjelenik, a Peregrine már repül. Igaz, röviddel a Föld körüli pályára állása után hiba lépett fel a meghajtórendszerben, így a tervezett holdi leszállás lehetetlenné vált.

A Peregrine a Hold felszínén – a valóságban egyelőre még úton a Hold felé. (Fantáziakép: Astrobotic)

A Peregrine révén végre a megvalósulás útjára lépett a NASA kereskedelmi holdi szállítási programja (CLPS, Commercial Lunar Payload Services), amelynek keretében az amerikai űrügynökség kereskedelmi alapon indított űrszondákon helyez el tudományos műszeregyütteseket a Hold kutatására. Ha minden jól alakul, az év vége felé egy Falcon Heavy rakétával felbocsáthatják az Astrobotic következő, nagyobb méretű Griffin szondáját, amely a NASA saját VIPER (Volatiles Investigating Polar Exploration) holdjáróját is magával viszi. A CLPS következő repülésére lehet, hogy csak februárig kell várni, amikor az Intuitive Machines cég IM-1 szondája, rajta a NOVA-C leszállóegységgel egy Falcon-9 rakétával indul a Hold felé. Ideális esetben előfordulhat, hogy még az idén követheti az IM-2, sőt akár az IM-3 is. És még egy CLPS vonatkozású holdi expedíció: az év második felében indulhat a Firefly Aerospace Blue Ghost szondája a Mare Crisium (Veszélyek tengere) felé, rajta többek között tíz NASA-finanszírozású műszerrel.

A kínaiak sem tétlenkednek, hiszen májusra tervezik a Csang'e-6 (Chang'e-6) indítását. A program kombinálja a kínai holdi kutatások eddigi két nagy sikerét: az űrtörténelmi első leszállást a Hold túlsó oldalán (Chang'e-4) és kőzetminta Földre szállítását (Chang'e-5). A legújabb kínai szondával a Hold túlsó oldaláról szeretnének felszíni mintákat gyűjteni és azokat hazahozni laboratóriumi elemzésre. A Csang'e-6 küldetés kiszolgálására, a földi irányítókkal való kommunikáció biztosítására pedig előzőleg, márciusban felbocsátják a Csüecsiao-2 (Queqiao-2) küldetést, amely Hold körüli pályára áll, és a reléűrszonda szerepén jóval túlnőve, saját tudományos programot is végrehajt majd.

A Chang'e-6 a Holdon. (Fantáziakép: CNSA)

Japánból talán 2024 vége előtt elindulhat az iSpace cég 2023-ban szerencsétlenül járt Hakuto-R küldetésének újabb, második számú változata, ezúttal a nagyobb siker reményében.

A Holdnál is távolabbra tekintve, 2024 egy sor bolygóközi érdekességgel is szolgál majd. Idén ismét eljön az idő, hogy energiatakarékos pályán űreszközöket indíthassunk a Mars felé. Ezt az indítási ablakot a NASA hányatott sorsú Escapade (Escape and Plasma Acceleration and Dynamics Explorers) küldetése használná ki egy kis űrszondapárossal, amely augusztusban a Blue Origin New Glenn rakétájának szűzrepülése és egyben a cég első bolygóközi indítása révén startolhat. India pedig készül második Mars-szondája, a MOM-2 (Mars Orbiter Mission-2) felbocsátására, amely odaérkezése után ugyancsak a vörös bolygó körüli pályáról végzi majd megfigyeléseit.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Hera küldetése októberben egy Falcon-9 rakétával kel útra az immár nevezetes Didymos–Dimorphos kettős földközeli kisbolygó felé, hogy 2026-ban odaérve közvetlenül is megfigyelhesse, milyen következményei lettek a NASA DART (Double Asteroid Redirection Test) kisbolygó-eltérítési kísérletének, amikor nagy sebességgel belerepültek a Dimorphosba.

Az európai Hera kisbolygószonda a késve készülő Ariane-6 helyett Falcon-9 hordozórakétával indul 2024-ben. (Kép: ESA)

Indiából Sukraján-1 (Shukrayaan-1) néven egy a Vénusz körüli pályára szánt űrszondát szeretnének indítani még decemberben. December 30-ára (!) ütemezték be a Rocket Lab cég Electron rakétájának azt a startját, amely a hordozóeszköz végfokozatából átalakított Photon platformot egészen a Vénuszig repítené, rajta a Venus Life Finder kísérlettel, amely a bolygó légkörébe ereszkedve a foszfin és más, esetlegesen az élet jelenlétére utaló vegyületek detektálást tűzte ki célul. (Intő jel ugyanakkor, hogy a Venus Life Finder már a tavalyi beharangozónkban is szerepelt...)

A naprendszer-kutatási blokk végére hagytuk a 2024-ben induló talán legjelentősebb vállalkozást, NASA Europa Clipper szondáját. Ez októberben egy Falcon Heavy rakétával startol, hogy 2030-ra elérje a Jupiter. Ott mindenekelőtt annak egyik jeges holdját, az asztrobiológia szempontból legizgalmasabbnak tartott Europát vizsgálja majd, amelynek viszonylag vékony jeges kérge alatt jelentős mennyiségű folyékony víz található. Érdekesség, hogy az ESA tavaly indított JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer) szondája – amely részben szintén az Europa kutatására is készült – csak 2031-ben érkezik a Jupiterhez, az eltérő bolygóközi útvonal és a gravitációs lendítő manőverek miatt.

Az Europa Clipper 2024-ben indul, 2030-ban érkezik a Jupiterhez, ahol az Europa holdat vizsgálja majd. (Fantáziakép: NASA / JPL Caltech)

S ha már szóba került a JUICE és a hintamanőverek, említsük meg, hogy az európai űrszonda augusztusban különleges, a Hold (750 km), majd röviddel később a Föld melletti (6800 km) elrepülést hajt végre. A Jupiternél jelenleg dolgozó Juno február 3-án a legközelebb repül el az óriásbolygó vulkanikus holdja, az Io mellett: csak 1500 km lesz a távolsága a felszíntől. A Juno küldetését 2025 szeptemberéig meghosszabbították, és a kutatók most már kockázatosabb manőverekbe is belevágnak, további érdekes tudományos adatok gyűjtése reményében.

A NASA Lucy kisbolygókutató űrszondája december közepén másodszor tér vissza a Föld közelébe, hogy lendületet nyerjen további útjához a Jupiter pályája mentén keringő trójai kisbolygókhoz. Az európai–japán BepiColombo negyedik és ötödik Merkúr körüli elrepülését teljesíti 2024-ben (szeptember és december elején), de a bolygó körül csak 2025 végén fog tudni lefékezni és pályára állni. Végül az amerikai Parker űrszonda hetedik alkalommal végez hintamanővert a Vénusznál (novemberben), hogy még közelebb juthasson megfigyeléseinek tárgyához, a Naphoz.

Biztatjuk olvasóinkat, hogy 2024-ben is látogassák az Űrvilágot a legérdekesebb hírekért. Boldog, eseménydús (űr)újévet kívánunk!