A vulkán maradványa
(Rovat: A hét képe, Élet a Földön kívül? - 2025.08.31 07:15.)

Pusztító vulkánkitörés nyomait őrzi az Égei-tenger szigetcsoportja, a turisták kedvelt úti célja, Szantorini.

Valaha az Égei-tenger egyik szigete, Szantorini (Szantoríni, klasszikus nevén Théra, Thíra vagy Fíra) szabályos vulkáni kúp volt, meredek lejtőkkel. Sok százezer év leforgása alatt azonban a sorozatos kitörések kiürítették a magmakamrát, a hegy teteje beomlott, és létrejött a kalderának nevezett, kráter alakú mélyedés. Mintegy 3600 évvel ezelőtt kataklizmikus erejű robbanásos kitörés következett be. A vulkáni hamu több tíz kilométer magasba lövellt a levegőbe, pusztító törmelékzuhatag borította be a környéket, nem kevésbé pusztító cunamik indultak, a több száz méteresre mélyült kalderát pedig elárasztotta tenger vize, kialakítva az észak–déli irányban 12 km hosszú, kissé elnyúlt alakú lagúnát. A kalderát létrehozó robbanás a valaha legnagyobb volt, amelyet a geológusok ismernek. A robbanás 100 köbkilométer anyagot dobott ki, mintegy négyszer annyit, amint amennyi a Krakatau 1883-as kitörésekor a levegőbe került.

A NASA Landsat–9 műholdjának OLI-2 (Operational Land Imager–2) kamerájával 2024. december 18-án készült felvétel Szantoriniről. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A Kükládok szigetcsoport déli részén fekvő sziget kalderája ma is láthatóan őrzi az egykori kitörések nyomát. A kaldera peremén települések jöttek létre, amelyek szállodái és vendégházai napjainkban évről évre turisták millióit fogadják. A sziget modern fővárosa, vagy inkább legjelentősebb települése Fira község a belső sziklafal tetején. A szomszédos szigetek, Thiraszia és Aspronisi a főszigettel együtt kirajzolják az egykori vulkán körvonalait. A két kisebb sziget a korábbi kitörések anyagából épült fel, e kitörések közül a legjelentősebbek 180, 70 és 21 ezer évvel ezelőtt történtek. A szigetcsoport közepén található két sziget, Nea Kameni és Palea Kameni fiatalabb képződmények, olyan lávadómok és lávafolyások maradványai, amelyek egy 2000 évvel ezelőtt kezdődött, kevésbé robbanásos kitörés során jöttek létre. A vulkán jelenleg is aktív, a legfiatalabb középponti csúcs 1707-ben bukkant fel a tenger alól, a huszadik században három kitörést jegyeztek fel. A vulkáni tevékenységet folyamatosan követi a sziget 1995-ben létrehozott vulkanológiai obszervatóriuma (ISMOSAV, Institute for the Study and Monitoring of the Santorini Volcano).

A Nemzetközi Űrállomásról is készülnek fényképek a látványos szigetcsoportról. Az ISS048-E-72284 jelű képet 2016. szeptember 3-án, Nikon D4 digitális kamerával, 800 milliméter fókuszú objektívvel készítette az ISS 48. állandó legénységének egyik tagja. (A kép tetejének tájolása itt nem pontosan északi, ld. a jelzést a jobb alsó sarokban.) (Kép: NASA Earth Observatory, NASA/JSC Gateway to Astronaut Photography of Earth)

Az ISS017-E-5037 jelű képet 2008. április 19-én, Kodak 760C digitális kamerával, 800 milliméter fókuszú objektívvel készítette az ISS 17. állandó legénységének egyik tagja. A képen jól látható a kaldera belső peremén, a fősziget Thíra nyugati partján a meredeken a tengerbe szakadó sziklafal. (Kép: NASA Earth Observatory, NASA/JSC Gateway to Astronaut Photography of Earth)

Régészeti bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a 3600 évvel ezelőtti kitörés, az úgynevezett mínoszi kitörés elpusztította a virágzó bronzkori települést, egész városokat mosott el, és valószínűleg rengeteg halálos áldozatot követelt. A vulkáni hamu és tefra több méter vastagon borította be a környéket, aminek köszönhetően kivételes épségben őrződött meg a fősziget déli részén a mínoszi kultúra Akrotiri városa, a több emeletes épületek, utak, öntözőrendszerek, bútorok, cserépedények és freskók. A várost 1967 óta tárják fel a régészek.

Miközben a régészek a sziget szárazföldjén keresik a letűnt civilizáció nyomait, az asztrobiológusok számára is érdekes célpont az egykori vulkán közelében a tenger mélye, ahol elsősorban a tengerfenék komplex domborzatát, a hidrotermális kürtőket és a tenger alatti vulkánok működését vizsgálják. A Woods Hole Oceanográfiai Intézet kutatója, Richard Camilli például merülő robotok működését tesztelte, miközben mesterséges intelligencia alapú rendszer segítette a víz alatt dolgozó járművek irányítását és megfigyeléseik értelmezését. Az expedíció munkájáról az alábbi videóban számolnak be.

Santorini víz alatti vulkánjai. (Forrás: NASA Astrobiology / YouTube)