Űrvilág űrkutatási hírportál (http://www.urvilag.hu)

 

Rendhagyó nekrológ
(Rovat: Vosztok és Voszhod, Szojuz-Apollo közös űrrepülés - 2019.10.12 13:45.)

A napi sajtó már beszámolt róla: október 11-én elhunyt Alekszej Leonov (85), az első ember, aki űrsétát hajtott végre.

Alekszej Arhipovics Leonov életéről nagyon részletes összefoglaló található a Wikipédián. Első, 1965-ös űrrepüléséről – ahol a világ első űrsétájával írt történelmet – megemlékezett az Űrvilág az esemény 40. évfordulóján. Második kozmikus útja szintén történelmi volt, hisz résztvevője volt az első közös szovjet–amerikai űrrepülésnek. Erről a 30. évforduló kapcsán szintén Dancsó Béla írt igen részletes, kétrészes cikket (itt olvasható az 1. rész és a 2. rész), majd megemlékeztünk a 40. évfordulóról is (hat folytatásban, ld. a lap alján).

Ahelyett, hogy hosszan beszámolnánk Leonov gazdag életútjáról, inkább fényképekkel mutatjuk be ennek a kedves, de mégis kemény, hideg fejjel is gondolkodni tudó – mint később kiderült, (festő)művész lelkű – katonának, pilótának, űrhajósnak és nagyon szerény hősnek az életét.


Leonov a katonai pilótanövendék, fején a korra jellemző bőr fejvédő, rajta az ülőernyő hevederzete. A kép az ötvenes évek közepén készülhetett, amikor a Csuguljev felsőfokú repülőiskola növendéke volt. (Mögötte valószínűleg egy Jak-18-as, mely akkor a legújabb oktató-kiképző repülő volt a Szovjetunióban, hisz első felszállását 1946-ban végezte.)


1965. március 18. Pavel Beljajev (b) és Alekszej Leonov (j) a buszban, úton a Voszhod-2 indítóállásához. Középen Komarov, aki a Voszhod-1 parancsnoka volt és két nappal korábban ünnepelte 38. születésnapját. (Fotó: TASSZ archív)


A világ első űrsétája majdnem az életébe került. A tervezők elfeledkeztek arról, hogy a világűr vákuumában a szkafandere, kesztyűje (a belső nyomás hatására) felfúvódhat. Nos ez történt. Kesztyűjében alig tudott fogni, ruhája pedig akkora lett, hogy nem fért vissza a zsilipkamrába! Nem konzultált a „földiekkel”, mert tudta, hogy mire megoldást találnak, elfogy az oxigénje. Titokban inkább rengeteg levegőt engedett ki a ruhájából és így mászott vissza. (Fotó: FAI archív)


Leonov saját festménye az űrsétáról. A képen jól látszik, hogy a Voszhod nem volt más, mint egy moderenizált és módosított Vosztok űrhajó. Az orbitális/pilótakabin orrára egy tartalék – szilárd hajtóanyagú – rakétahajtóművet helyeztek, eltávolították az (egyetlen) űrhajós katapultülését, és a helyét 3 szkafander nélküli (Voszhod-1), vagy 2 szkafanderben repülő (Voszhod-2) űrhajós ülése foglalta el. A Voszhod-2 esetében egy felfújható oldalfalú légzsilipet építettek be, melyet az űrséta után ledobtak. (Kép: Szentpéteri archív)


Leonov egy túlélési gyakorlaton. Ezekre az ismereteire szüksége is volt, amikor 1965-ben a Voszhod-2 mintegy 2000 km-re a tervezett leszállóhelytől távolabb, a havas Urálban ért földet, ahol gyakorlatilag farkasok között landoltak. Erről az intermezzóról a szovjet sajtó természetesen akkor nem számolt be, mint ahogy az is titkosított információ volt, hogy a repülés előtt több szovjet szakember is a start ellen volt, mert hogy szerintük az űrhajó alkalmatlan volt (!) a repülésre. De a hidegháború és az űrverseny felülírta a biztonsági szabályokat... (Fotó: Aviacija i Koszmonavtyika)


Leonov 2015-ben a londoni Science Museum időszaki kiállításán a tervezett szovjet holdkomp 1:1-es mása előtt. Tagja volt a titkos szovjet „Hold-csapatnak”, ha a program sikeres lett volna, valószínűleg ő lett volna az első szovjet ember a Holdon.


Amikor biztosan megúszta a halált. Miután a szovjetek felhagytak a holdraszállás tervével, megépítették a világ első űrállomását, a Szaljut-1-et. A Szaljut 1971 áprilisában került pályára, első látogató személyzete a G. Dobrovolszkij, V. Volkov és V. Pacajev összetételű legénység volt. Annak érdekében, hogy a szűkös Szojuzban hárman is elférjenek, a kozmonauták szkafander nélkül repültek. 1971. június 7. és 29. között tartózkodtak a Szaljut-1-en, addig minden sikeres volt. A 30-ai visszatérés is látszólag rendben lezajlott, ám a kabinban a személyzet tagjai a földet éréskor már halottak volt. Mint kiderült, egy nyomáskiegyenlítő szelep idő előtt, még igen nagy magasságban nyitott. A lecsökkent nyomás és a levegő hiánya az űrruha nélküli űrhajósok számára végzetes volt. Ezt a repülést azonban eredetileg az A. Leonov (k), V. Kubaszov (b) és P. Kologyin (j) összetételű személyzetnek kellett volna végrehajtania. Szerencséjükre Kubaszov megbetegedett, így a Szojuz-11-ben a Dobrovolszkíj vezette tartalék legénység foglalt helyet, a Leonovon is látható könnyű ruházatban...


Leonov, a közös szovjet-amerikai űrrepülés parancsnoka (előtte fedélzeti mérnöke, az ekkor másodszor a világűrbe induló Kubaszov – aki 3. repülésén Farkas Bertalan parancsnoka volt). Az amerikai Skylab űrállomásokon használt kezeslábasban az egykori ellenfelek, Stafford (állva), a még Mercury programba beválogatott, de sosem repült, ősz hajú Slayton és (középen) Brand. (Fotó: A Szojuz–Apollo űrrepülés c. könyv)


1975 és 1982 között az űrhajósok parancsnoka és a Gagarin Űrhajóskiképző Központ parancsnokhelyettese volt. Ebben a beosztásban „kezei alatt” folyt az Interkozmosz űrhajósok kiképzése is. A képen középen Kubaszov, jobbra Farkas Bertalan. A fénykép a szimulátorvizsga után készült. (Fotó: MTI)


Az aktív szolgálatból 1991-ben szerelt le, de tapasztalatára mindenütt számítottak. Itt Alexander Gerst vulkanológussal, német/ESA űrhajóssal beszélget, aki űrsétát is végzett az ISS-en. A kép jobb szélén a rövid fekete hajú, mosolygós hölgy Samantha Cristoforetti olasz/ESA űrhajós. (Fotó: ESA)


Animált Leonov az animált űrsétán. Az életéről készült orosz filmet 2017-ben mutatták be „Vremjá pervih” (Az elsők ideje, angol változatban „The Spacewalker”) címmel. (Az angol feliratos trailer itt megnézhető.)

Teljes verzióMinden jog fenntartva - urvilag.hu 2002-2019