Valentyina Tyereskova 1963. június 16-án indult a Vosztok-6-tal, két nappal a Vosztok-5 után.
Elsőként a Vosztok-5 startolt 1963. június 14-én, hogy 5 napot töltsön odafenn (az eredeti tervek még 8 napra nyújtották volna a repülést, de a Nap éppen az aktívabb fázisban járt a naptevékenységi ciklusban, és az űrhajósokra is veszélyes napkitörések számának növekedése miatt vették vissza 5 naposra a repülést). Tyereskova természetesen végignézhette társa startját, hogy két nap múltán maga is részese legyen a műveletnek a saját űrhajójában. A Vosztok-6 1963. június 16-án startolt mindenféle probléma, vagy hiba nélkül. A világ első űrhajósnője a Csajka (Sirály) hívójelet kapta (Bikovszkij a Vosztok 5-ben pedig a Jasztreb – Sólyom – „névre hallgatott”.)
Bár az űrhajósoknak, eltérően az előző repülésektől, megengedték, hogy maguk irányítsák az űrhajójukat, a fő mozgásokat távirányítással a földi irányítás végezte (az űrhajósok csak a kabin térbeli helyzetén tudtak változtatni a fúvókákkal). A fő cél ezen a páros repülésen is valamiféle kezdetleges randevú megkísérlése volt, a két Vosztok végül 5 km-es közelségbe került egymáshoz. Igaz ez inkább a jól megválasztott startkori indítási ablaknak és a pontos startnak volt köszönhető, mintsem bármiféle manővernek.
A legnagyobb figyelem mégis a női szervezet űrbeli működését kísérte. Tyereskova ebből a szempontból nem volt jó alany, a repülés 48 keringése során szinte végigkísérte őt a hányingerrel, szédüléssel járó űrbeli mozgásbetegség. Egyes források szerint egyszer a valamilyen pszichés zavar is kitört rajta, összefüggéstelenül, hisztérikusan kiabálni kezdett, amelyen csak Koroljov „határozott nyugtatására” sikerült úrrá lenni. Az incidens azonban a kor már-már beteges szovjet titkolózása miatt nehezen megerősíthető. Maga Tyereskova a Moszkvai Rádió által is sugárzott rádióadásában csak annyit közölt szűkszavúan a nagyközönséggel: „Minden rendben. Jól érzem magam. A gép rendesen működik.” Az első női űrhajós, azon kívül, hogy az életfunkcióit megfigyelhette a repülőorvos, apróbb feladatokkal múlatta az időt, elsősorban földfényképezéssel. Később éppen az ő fotói alapján azonosították az atmoszféra aeroszol rétegződését.
A páros Vosztok repülést persze megannyi apró hiba kísérte, mint a kezdeti kísérletek természetes velejárója. A Vosztok-5-ön például elromlott a vizeletgyűjtő rendszer, „kényelmetlenné” téve a körülményeket a kabinban. A visszatéréskor pedig, ahogy az Gagarin és Tyitov után „megszokottá vált”, az űrhajó műszaki egységének leválasztása sem ment automatikusan. Csak a légkörbe lépés későbbi szakaszában sikerült, amikor a hőhatás elégette az űrhajórészeket együtt marasztaló köteléket. Tyereskova űrhajóján pedig a helyzetszabályozás működött fordítva: amikor a hajó süllyedésre kapott parancsot, a pálya megemelkedett. A hibát már a repülés első napján fülön csípték és kijavították. Végül a kisebb hibák és rosszullétek ellenére simának számító repülés 48. körében Tyereskova megkezdte a leszállást és Bajevo falucska mellett, egy termelőszövetkezet földjén ért Földet. A leszállás még tartogatott némi meglepetést az űrhajósnőnek: a szokatlanul erős szél majdnem egy tóba sodorta az ejtőernyőjét, majd a földet érés után még vonszolta is egy kicsit az ejtőernyőbe kapó léglöket, lehorzsolva a hősnő orrát.
(Kép: RIA Novosztyi)
A 26 éves Tyereskova az űrrepülés után igazi szimbólummá vált. Tábornoki fokozatot kapott. Máig ő az orosz hadsereg egyetlen női tábornoka. A Holdon pedig egy krátert neveztek el róla. Érdekes módon viszont a női űrhajósok repülése előtt nem nyitott széles kapukat, még 19 évet kellet várni Szvetlana Szavickaja, a második, és 20 évet Sally Ride, a harmadik űrhajósnő repülésére. Mára viszont megszokottá vált a női űrhajósok bevetése, minden poszton helytállnak, többszörös parancsnokok kerültek ki a soraikból és a közvélemény sem talál semmi különlegeset abban, ha női űrhajós jelenik meg egy tévéközvetítésben,vagy egy fényképen.
Kapcsolódó cikkek:
Az első nő a világűrben: 45 éve repült a Vosztok-6 (1. rész)