A szovjetek 1971-ben három szondát indítottak a Mars felé. Elsőként az előörsként előreküldött adatgyűjtő szonda indult a trojkából, május 5-én...
De csak a Föld körüli parkolópályáig jutott a szerkezet, mert a Mars irányú hajtóműindítás nem sikerült. Hogy a mai idők bosszantó hibái nem új keletűek, bizonyítja a tény, amit később a hiba okául jelöltek meg: az űreszközt a Föld vonzásából kiszakítani hivatott rakétafokozat hajtóművének beindítását a Földről egy 8 jegyű kódsorozattal lehetett aktiválni, amit az operátor fordított sorrendben gépelt be… Ezzel viszont a kutatók elvesztették a lehetőségüket a pontosabb adatok megszerzésére a további két szonda számára.
1971. május 19-én Marsz-2 jelzéssel elindult az M71-2 kódnevű második szonda. Ez egy orbiterből és egy leszállóegységből állt. Ennél már tökéletesen sikerült a 8 jegyű indítókód megadása. 1971. május 28-án pedig követte őt a Marsz-3. A dolgok tehát jól indultak. Aztán június 25-én mindkét szondával megszakadt a rádiókapcsolat. A mérnököknek két napra elfelejtették az alvás fogalmát, de helyreállították a kapcsolatot. Azonban a sötét fellegek nem oszlottak el. Június 30-án visszatérés közben a Szojuz-11 megölte három utasát, Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev űrhajósokat. Másnap Georgij Nyikolajevics Babakin, a projekt főnöke szívinfarktust kapott és már nem is tért vissza kollégái élére, nem sokkal később elhunyt.
A baljós előjeleket maguk mögött hagyva, a szondák novemberre érték el a céljukat. Először a Marsz-2 leszállásának ideje jött el. A keringő egység tökéletesen pályára állt, majd megtörtént a leszállóegység leválasztása. A leszállóegység pályájának meghatározásához, finomhangolásához adatokat szolgáltató magasságmérő azonban rosszul működött, így az előre tervezettől eltért a légkörbe lépés pályája. A Marsz-2 túl nagy szögben lépett a légkörbe és átszáguldott rajta, végül a felizzó szonda (mielőtt még az ejtőernyő – hasztalan – kinyílt volna) dolgavégezetlenül csapódott a felszínbe. A Párt szorító ukázával a hátuk mögött és a kudarc esetére a fejük fölé függesztett Damoklész-kardtól tartó mérnökök bíztak benne, hogy az automata pozícionáló rendszer tesztelésére szánt – egyébként nyilvánvalóan kevés – idő elég volt a rendszerszoftverek kalibrálásához. Nem lett igazuk… Az eredmény: kettőből semmi…
Következett a kutatók utolsó reménysége, a Marsz-3, amelynek már a marsi pályára állás sem sikerült tökéletesen. A tervezett 25 órás keringési idő helyett 12 nap 19 órásra sikeredett a kezdeti pálya. Sőt, odalenn a bolygón hatalmas porvihar kavargott. A leszállóegység mégis elindult a felszín felé és csodák csodája sikeresen le is szállt!
A siker azonban hamar elenyészett. A Marsz-3 leszállóegységének műszerei mindössze 20 másodpercig működtek – holott több napra terveztettek. Tehát a leszállás csak egy részsiker volt, a többi néma csend. Mindösszesen egyetlen panorámakép sugárzására futotta a szondától, majd örökre elveszett az emberiség számára. A kép maga igen szegényes volt, jóformán rádiózaj volt az egész, mintsem adás, így semmitmondó, részletek nélküli szürkeséget kapott az emberiség.
A tervezők szerint a nem várt erősségű marsi szél tette tönkre a küldetést, más elemzők szerint viszont a Marsz-2-ével azonos, tehát vélhetően hibás magasságmérő itt is „kifejtette hatását”, azaz ez a szonda is lezuhant. Talán kevésbé keményen, mint a társa, és a sérült szerkezet már csak pár másodpercet bírt. Talán sosem tudjuk meg. Mindenesetre a világtörténelem az első sima leszállásként emlékszik a Marsz-3 küldetésére.
Kapcsolódó cikkek:
Először a Marson: 35 éve startolt a Marsz-3 (1. rész)
Húsz másodpercig tartott a siker egykor. A világ első sikeres marsi leszállását produkáló szonda 35 éve startolt, hogy félévi repülés után még fél percig se működjön. De a leszállás sikere mégis megilleti. 
