Manapság a Mars az amerikai Spirit és Opportunity, valamint az európai Mars Express szondák munkája révén a bolygókutatás homlokterében áll. Furcsa, de 40 évvel ezelőtt még sokan azt gondolták, hogy a földiéhez hasonló Élet létezhet rajta. A bizonyítékért először a Mariner-4-et küldték tervezői.
A XIX. század vége vitathatatlanul a legellentmondásosabb korszak volt a marskutatók számára. A szomszéd bolygót számos csillagász fürkészte, de az legjobb távcsövekben sem volt egyéb, mint egy fényesen parázsló korong, néhány elmosódott pöttyel a felszínén. Ez eléggé titokzatossá tette a Marsot. A titokzatosságot növelte, amikor Schiapparelli csatornákat fedezett fel rajta. Egy fordítási hiba folytán az olasz csillagász megfigyelése nyomán elterjedt, hogy a Mars lakott és értelmes lények csatornákat építenek rajta, hogy vizet szállítsanak lakóhelyeikre. Sir Percival Lovell direkt a Mars megfigyelésére épített óriástávcsövével észlelve tudományos ténnyé emelte az optikai csalódást: szinte bizonyítottnak látták a marslakók létezését.
Furcsa mód az 1960-as években indított első marsszondának is az volt az egyik legfontosabb feladata, hogy bizonyítékot szolgáltasson pro, vagy kontra a csatornákról és a marsi civilizációról. A Mariner egy szondasorozat tagja volt: a NASA a hatvanas években egy egyszerű felépítésű, relatíve könnyű űreszköz típussal tervezte felderíteni a belső Naprendszert. Ennek jegyében a Mariner-1 és -2 a Vénuszhoz indult 1962-ben, a Mariner-3 és -4 pedig a Marshoz.
A Mariner-4 1964. november 28-án startolt, azután, hogy a Mariner-3 felbocsátása alig több mint 3 héttel korábban – november 5-én – kudarcot vallott, amikor a rakéta-orr védőborítása nem vált le megfelelően. A Mariner-4 szerencsésebb volt elődjénél és sikeresen elindult célja felé, ahová 1965. július 14-én érkezett. A nyolc és fél hónapos utat kozmikus sugárzás-méréssel, plazmaméréssel, mágneses érzékelésekkel töltötte. A siker akkor vált teljessé, amikor a terveknek megfelelően 9846 kilométerrel repült el a marsfelszín felett. A marsközelítés során összesen 22 képet készített és küldött a Földre, a Vörös Bolygó felületének mindössze 1 %-ával ismertetve meg a csillagászokat.
A Marsról készült fényképeken egy a Holdhoz hasonló kráterszaggatta világ bontakozott ki, ahol széndioxidjég fagy ki a gyilkos hidegben. Ha valaki még hitt volna Schiapparelli és Lovell csatornáiban az végképp meggyőződhetett tévedéséről. A Mariner-4 tehát első marsszondaként bebizonyította a legnagyobb kérdést: a Marson napjainkban nincs élet.
A kis szonda aztán elrepülve a Mars mellett Nap körüli pályára állt. A tervezett élettartamát messze túlélve még több mint három év múlva is szolgáltatott adatokat a bolygóközi térségből. Legnagyobb eredményei egyike, hogy az 1967-ben a Vénuszhoz küldött Mariner-5-tel tudott szimultán méréseket végezni. A szonda „nyugdíjazására” 1967. december 21-én került sor.
Dancsó Béla
Forrás és képek: NASA JPL
A MARINER ŰRSZONDA
AZ ELSŐ KÖZELKÉP A VÖRÖS BOLYGÓ FELSZÍNÉRŐL
1989-ben George Bush amerikai elnök a következő szavakat mondta: „Meggyőződésem, hogy az Apollo-11 holdraszállásának 50. évfordulóján az amerikai zászlónak ott kell lobognia a Marson is.” Ezzel meghirdette az emberes Mars-programot. 
