Műholdakkal az olaj nyomában
(Rovat: Üzlet és munkahely, Új eszközök és anyagok - 2020.04.07 07:15.)

A koronavírus-járvánnyal összefüggésben 2002 óta nem látott mélységbe esett a kőolaj ára. Még érdekesebbek azok a módszerek, amelyekkel a globális termelésre és készletekre lehet következtetni – műholdakkal.

A COVID-19 világjárvány miatt nagy visszaesést szenvedett el a közlekedés és az ipari termelés. Emiatt erősen lecsökkent az olaj iránti igény, a hatást pedig tetőzte két nagy termelő, Oroszország és Szaúd-Arábia vitája a kitermelés korlátozásával kapcsolatban. A kőolaj kitermelése folytatódik, a tartályok pedig egyre csak telnek... Az Európai Űrügynökség (ESA) által támogatott cégek pedig műholdas adatok felhasználásával igyekeznek elemezni a globális helyzetet, szinte valós időben. Mondani sem kell, hogy az információ ilyen esetben aranyat ér a termelőknek, a kereskedőknek, a kormányoknak, hiszen az energiahordozónak igen fontos szerepe van a gazdaságban. De hogyan „láthatják” az olajtermelést a műholdak? Természetesen közvetve, de akár többféleképpen is.

(A kép forrása)

A nyersolajat jellemzően olyan óriási, henger alakú tartályokban tárolják, amelyek nem rögzített tetejűek. A folyadék tetején egy fedél úszik. A megoldás arra jó, hogy minimálisra csökkentsék a párolgást, illetve elkerüljék, hogy egy fix tetővel ellátott, de olajjal csak részben telt tartály felső részén, a levegőben feldúsulhassanak a robbanásveszélyes gázok. Ha pedig a tartályok teteje le és fel mozoghat, akkor a felettük rendszeresen elrepülő, az apertúraszintézis elvén működő radaros földmegfigyelő műholdakkal jól meg lehet figyelni, mennyi olaj van éppen raktáron, hogyan változnak a tárolt készletek. A hengeres tartályok átmérőjének és az olajoszlop magasságának meghatározásával kiszámolható a folyadék térfogata, egy adatbázis segítségével lehet követni az adott tárolóhelyre be- illetve az onnan kiszállított nyersolaj mennyiségét.

Talán meglepő, de a világ nyersolaj-termelésének mintegy 65%-a tengeri úton, tartályhajók segítségével cserél gazdát. A hatalmas tankerek útjuk során folyamatosan és automatikusan azonosító rádiójeleket kell leadjanak (Automatic Identification Systems, AIS). Ezeket pedig műholdakra telepített berendezésekkel is lehet detektálni, vagyis megfelelő műholdas rendszer segítségével az egyes hajók újta nyomon követhető az egyik kikötőtől a másikig.

A szaúd-arábiai Dzsidda kikötője a Vörös-tenger partján, a koreai Kompsat-2 műhold 2013. március 17-ei képén. (Kép: KARI / ESA)

A 2018-ban az ESA közreműködésével is alapított, londoni székhelyű OilX vállalat – meghatározásuk szerint a világ első digitális olajelemző cége – épp azzal foglalkozik, hogy információt gyűjt és rendszerez a nyersolaj „folyásáról”. A műholdas módszerekkel gyűjtött adatok feldolgozásához, elemzéséhez korszerű számítási módszereket alkalmaznak. Ügyfeleik közt kereskedők, beruházási bankok, kormányzati szervezetek is vannak. Más elemző cégek azon dolgoznak, hogy megtudják, a kitermelt nyersolaj mikor kerül a piacra. A szintén londoni, és szintén ESA támogatást is kapott Terrabotics 2014-ben alakult. A nyersanyagok ellátási láncát figyelik, egészen az új kőolaj- és földgázkutak létesítésétől, a termelés beindulásának első jeleitől kezdve. A műholdas távérzékelési módszerek közül a radaros különösen értékes számukra, hiszen az ilyen megfigyeléseket nem zavarja sem a felhőzet, sem az éjszaka, mint az optikai műholdakét. Természetesen azért látható és infravörös tartományban készített felvételeket is alkalmaznak.

Különösen a mostani bizonytalan időszakban jönnek jól a távolból gyűjtött, de friss, naprakész adatok, amikor még az egyébként könnyebben elérhető földi helyszínek megközelítése is megnehezedett. Így látható, hogy mások mit csinálnak – vagy mit nem.