Semmi sincs ingyen
(Rovat: Űrturisták és magánűrhajók, Környezetünk védelme - 2021.10.01 07:15.)

A szuborbitális repüléseknek is ára van. Méghozzá nem csak az, amit az utasok kifizetnek.

Erről fejti ki véleményét a Space News portálon Leo Mondale, aki 35 éven át dolgozott az űriparban a Matra, a Fairchild, a Motorola, az Iridium, az Arianespace és az Inmarsat cégeknél. A szerző Elon Musk álláspontjával száll vitába, aki szerint egyre kiterjedtebbé és egyre szélesebb kör számára elérhetővé kell tenni az űrrepülést, hogy az emberiség csekély töredéke elmenekülhessen különböző veszélyeknek kitett bolygónkról. Tény, hogy az ilyen mértékben kiterjedő űrtevékenység az indítások során sok ezer tonna szén-dioxidot és más üvegházgázt juttat a Föld légkörébe.

Miközben a részben az emberi tevékenység nyomán egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt aggódunk, addig Richard Branson, Jeff Bezos és bizonyos mértékig Elon Musk azon dolgozik, hogy az űrturizmus egyre szélesebb körűvé tételével egyre több szén-dioxid kerüljön a légkörbe. A szerző több évtizedes, az űriparban szerzett tapasztalata alapján hangsúlyozza kialakult meggyőződését, miszerint természetesen a civil űrindítások is környezeti kárt okoznak, de ez a káros hatás messze elmarad attól a társadalmi haszontól, amit a közösség érdekeit szolgáló műholdak a távközléstől és a navigációtól a távérzékelésig az élet számtalan – ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte minden – területén a társadalom számára jelentenek. A kár okozását tehát igazolja a jelentős társadalmi haszon. [Bár később utal erre, de a szerző itt elmulaszt különbséget tenni a társadalom érdekeit szolgáló rendszerek, illetve a kifejezetten a magáncégek számára hasznot termelő, és a közjót legjobb esetben is csak adók formájában, csekély mértékben szolgáló, kizárólag az egyéni szórakoztatás érdekében létrehozott rendszerek között. Utóbbiaknál semmiféle társadalmi haszon sem állítható szembe az okozott, bár nem számszerűsített (lásd később) környezeti kárral. – B.E.]

A Virgin Galactic VSS Unity űrrepülőgépe július 11-i repülése során, a hajtóművek beindításakor. (Kép: Virgin Galactic)

Ugyanakkor a szerző kifejti, hogy napjaink egyre drasztikusabb éghajlati eseményeit látva elbizonytalanodik, hogy ez valóban így van-e. Kijelenti, hogy űrrendszerek fejlesztésének, gyártásának és pályára állításának jelentős az úgynevezett szénlábnyoma, de sajnálattal állapítja meg, hogy ennek számszerűsítése még csak a kezdet kezdetén tart, elsősorban azért, mert a folyamatnak csak egy része feltűnő, nevezetesen az üzemanyag elégetése a start utáni percekben. A folyamat többi része sokkal kevésbé látványosan bár, de szintén hozzájárul a szénlábnyomhoz, ami tonnákban mérhető – a szerző azt kéri az iparág szereplőitől, próbálják ennek az ellenkezőjét bizonyítani. [Sajnálatos, hogy véleménye alátámasztására a szerző egyetlen számadatot sem sorakoztat fel. A tonnák emlegetése az általa használt formában („tons and tons and tons”) inkább tekinthető költői képnek, mintsem tudományosan alátámasztott állításnak. Nem derül ki, hogy ezt egyetlen startra vagy az iparág egészére vonatkoztatja, mint ahogy hiányzik a legalább nagyságrendi összehasonlítás más emberi tevékenységek káros környezeti hatásával. – B.E.]

Az új (az űrturizmust szolgáló) rendszerek létjogosultságát megalapozó számítások és az árak kalkulációi minden cég esetében jórészt a szolgáltatás tömegessé válásán alapulnak. Az üzleti tervek emellett figyelembe veszik a fejlesztések eredményeként adódó egyéb bevételeket, például a távközlést szolgáló műholdseregek pályára állításával elérhető hasznot, jóllehet a szerző véleménye szerint ezek a várakozások túlzottan optimista becsléseken alapulnak, mert közép- és hosszútávon néhány, a kommunikációs technológiák természetéből adódó piaci rés lefedése kivételével a műholdseregek üzemeltetői nem remélhetik, hogy a földi rendszerek versenytárai lehetnek.

Jeff és Mark Bezos július 20-i, sikeres repülésüket ünneplik. (Kép: Blue Origin)

A legrosszabb „üzleti tervnek” a szerző a szupergazdagok számára kifejlesztett „szolgáltatás”, vagyis az űrturizmus tervét tartja, mert ez az üzletág jelentős környezeti károkat okoz, anélkül, hogy bármiféle nemesebb célt szolgálna. Hacsak azt nem tekintjük nemesebb célnak, hogy a legtehetősebbek majd elmenekülhetnek arról a bolygóról, amelynek tönkretételéért ők maguk oly sokat tesznek. Ha szóba kerül, hogy az okozott környezeti kár miatt bizonyos emberi tevékenységeket karbonadóval kell sújtani, akkor a szerző első számú jelöltje az űrturizmus.