Turistaút Dragonnal
(Rovat: Űrturisták és magánűrhajók, SpaceX - 2020.02.24 07:15.)

A NASA megbízásából kifejlesztett egyik magánűrhajót űrturisták Föld körüli utaztatására is igénybe vennék.

Az utazások értékesítését az olvasóink által jól ismert Space Adventures cég végezné, vagyis az a vállalkozás, amely az előző évtizedben űrturistákat utaztatott a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), köztük Charles Simonyit kétszer is. A közelmúltban a Crew Dragon űrhajót fejlesztő SpaceX és a Space Adventures közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az új koncepció keretében megvalósuló első utazásra már 2021 vége és 2022 közepe között sor kerülhet.

A Space Adventures honlapján is elérhető reklámvideó szerint a küldetés legfeljebb öt napig tartana, amelynek során a Dragon nem kapcsolódna össze az ISS-szel, hanem mindvégig szabadon repülne. (Ez annyiban egyszerűsíti a szervezést, hogy a Space Adventuresnek nem kell az ISS-t üzemeltető nemzetközi partnerek jóváhagyását kérni ahhoz, hogy turisták lepjék el az űrállomást. – B.E.) Ehelyett a hangsúlyt arra fektetik, hogy a fizető utasok messzebbre jutnának a Földtől, mint az utóbbi fél évszázadban bárki (természetesen a holdutazásokat nem számítva). Egyes források szerint az utasokat kétszer-háromszor magasabbra vinnék az ISS keringési magasságánál (300–450 km), a cég honlapja szerint a küldetés mintájául a Gemini–11 szolgál, amelynek során az elnyúlt ellipszis alakú pályán keringő űrhajó 1966-ban 300 és 1350 km közötti magasságú pályáján három nap alatt 44-szer kerülte meg a Földet. Ez volt az Apollo-repülések előtti, és a Föld körüli repülések tekintetében a mindmáig érvényes magassági rekord. Ennek túlszárnyalása a Space Adventures célja, vagyis olyan magasság elérése, ahol civil űrhajós eddig még soha nem járt. (A rekordmagasság eléréséért „természetesen” az sem nagy áldozat, hogy földtávolban a pálya már belenyúlik a belső Van Allen-övbe, vagyis a sugárzási szint jelentős emelkedésére kell számítani. Ezért is keringnek az embert szállító űrhajók, űrállomások alacsonyabb pályákon. – B.E.) Ideálisnak a háromnapos repülést tartják, 40–50 keringéssel, de az időtartam felmehet akár öt napig is. A sajtótájékoztatón kitértek arra is, hogy szükség van-e a fedélzeten hivatásos űrhajós jelenlétére. Egyértelmű választ nem ad az eseményről tudósító cikk, de mivel azt hangsúlyozzák, hogy a Crew Dragon teljes mértékben képes az autonóm működésre, ezért bizonyára hajlanak a gazdaságosabb megoldás fel, miszerint előnyösebb mind a négy ülést fizető utasoknak eladni.

A Space Adventures reklámfilmje a cikkben ismertetett űrrepülési ajánlatukról. (Forrás: YouTube, Space Adventures)

A repülés árát illetően a Space Adventures honlapján az olvasható, hogy nincs fix ár, esetenkénti megegyezéssel, a „speciális igények figyelembe vételével” alakítják ki az egyes utasok által fizetendő viteldíjat. Irányszámként az olvasható, hogy az összeg a korábbi, ISS-re (Szojuzzal) indított repülések díjának nagyságrendjébe fog esni, ami néhány tízmillió dollárt jelent. A cég elnöke egy Twitter-üzenetében 50 millió dollárt említ, egy kérdésre válaszolva pedig közölte, hogy négy fizető utas esetén a fejenkénti ár lényegesen alacsonyabb lehet. Mint emlékezetes, az ISS-re látogató első űrturista, Dennis Tito 20 millió dollár körüli összeget fizetett, majd az ár fokozatosan emelkedett. A NASA illetékese még tavaly novemberben elmondta, hogy a Crew Dragon használatáért ülésenként 55 millió dollár körüli összeget fognak fizetni a SpaceX-nek. Ugyanez az összeg a Boeing Starlinere esetében 90 millió dollár körül lesz, míg a Roszkoszmosznál egy ülés ára a Szojuzban 80 millió dollár fölött van. (Vagyis a NASA több milliárd dollárért megépíttetett két űrhajót, amelyek használatával űrhajósonként 0–30 millió dollár közötti megtakarítást érhet el. Ha tehát a magánűrhajókat csak az ISS kiszolgálására használnák, akkor legjobb esetben is csak néhány száz űrhajós utazásával térülne meg a NASA befektetése, ennyi ideje viszont az ISS-nek már nincs hátra. – B.E.)

A SpaceX Crew Dragon űrhajójának startelőkészületei Cape Canaveralen. Az első, május elejére várható repülés során Doug Hurley és Bob Behnken hozzákapcsolják az űrhajót az ISS-hez. (Kép: SpaceX)

Az ár természetesen a felkészítés költségét is tartalmazza, azonban az Egyesült Államokban kapott „kiképzés” lényegesen rövidebb lenne annál a néhány hónapnál, amelyre az ISS-re látogató turisták esetében szükség volt (várhatóan néhány hét). Arra számítanak, hogy az első komoly érdeklődők akkor jelentkezhetnek, miután a Crew Dragon végrehajtotta első sikeres repülését űrhajósokkal a fedélzetén az ISS-hez. (Erre az ügyek jelenlegi állása szerint május 7-én kerülhet sor, amikor a Crew Dragon két űrhajóssal Cape Canaveralről elindul az ISS felé, ahová néhány óra múlva érkeznek meg. Ez lesz az űrrepülőgépek 2011-es leállítása óta az első alkalom, amikor amerikai űrhajósok az USA területéről induló amerikai űrhajóval érik el az ISS-t.) Miután a két új magánűrhajó szolgálatszerűen megkezdi az ISS kiszolgálását, akkor azt a gyakorlatot tervezik követni, hogy orosz űrhajósok is repülnek amerikai magánűrhajókkal, amerikaiak pedig Szojuzokkal, hogy kölcsönösen megismerjék az eszközöket, de ez barter alapon működne, tehát egyik fél sem fizetne a másiknak az utazásokért (vagyis vélhetően az oroszok repülését a Crew Dragonon és a Starlineren a NASA fizetné, viszont nem fizetne, amikor amerikai űrhajós repülne Szojuzon).

A Crew Dragon kabinjának belseje. (Kép: SpaceX)

(A turista küldetés további gyenge pontja, hogy a Crew Dragon nyomás alatti belső térfogata, vagyis az űrhajósok rendelkezésére álló élettér 9,3 m³. Az ISS-hez végrehajtandó repüléshez ez megfelelő, a 3–5 napos autonóm repülés esetén viszont szűkösnek bizonyulhat. Összehasonlításképpen, ez akkora belső térfogat, mint egy átlagos mikrobuszé. Kétségtelen, hogy a legelszántabb turistáknak ez a Földön is elég, legfeljebb nem ennyi pénzért. – B.E.)